Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
GEORGE WASHINGTON MINT RABSZOLGATARTÓ 524 gazdasága hatékonyságát és jövedelmezőségét.7 E törekvéseinek köszönhetően legtöbb virginiai kortársánál korábban, már az 1760-as években részben áttért a gabonatermesztésre. A búzatermesztéshez viszont kevesebb munkaerőre volt szükség, s – a dohánnyal ellentétben – a munkaerő-szükséglet nem egyenletesen oszlott meg a gazdasági év egyes szakaszai között. Mivel Washington nem szívesen adta el rabszolgáit, ez a helyzet a rabszolga népesség természetes növekedésének köszönhetően oda vezetett, hogy az Egyesült Államok első elnökének egyre több „felesleges” rabszolgát kellett eltartania. 8 Gazda és rabszolgái Az amerikai forradalom előtti időszakban Washington azért részesítette előnyben a rabszolga munkaerőt, mert azt olcsóbbnak tartotta a bérmunkásoknál. Amint azt Arthur Youngnak (1741–1820), a neves angol mezőgazdasági írónak elmagyarázta: „Nagyon is úgy vélem, hogy azon munka [tudniillik a bérmunka – L. Cs.] ára magasabb ebben az országban, mint Angliában. Az emberek könynyen tudnak földhöz jutni [...]. Ezzel szemben a feketék olcsóbbak.” Washington azonban arra is felhívta anyaországbeli levelezőtársa figyelmét, hogy szerinte a bérmunkásokkal szemben a fekete rabszolgák hanyagabb munkavégzésre hajlamosak: „A feketék sok munkára képesek, de (általában mondva) nincs ambíciójuk arra, hogy jó nevet szerezzenek maguknak, s nem törődnek azzal, hogy egy rosszal rendelkeznek, s természetesen a gazdának jobban oda kell figyelnie rájuk, mint az előbbiekre [tudniillik a bérmunkásokra – L. Cs.]”. 9 George Washington rabszolgáinak három nagyobb csoportja volt: a mezei munkások, a háziszolgák és a valamilyen szakképzettséggel rendelkező rabszolgák. Az utóbbiak között nagyon sokféle szakma képviselőit találjuk (kőművesek, ácsok, kádárok, szakácsok, kertészek, varrónők, molnárok, fejőnők, fonómunkások). A mezei munkások alkották a legnagyobb csoportot, de idénymunkák idején minden rabszolgát a földekre irányítottak. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy Washington birtokán a rabszolga munkaerőnek körülbelül a harmadát olyan rabszolgák alkották, akik nem voltak képesek hatékony munkavégzésre. 7 Philip D. Morgan: Slave Counterpoint. Black Culture in the Eighteenth-Century Chesapeake and Lowcountry. Chapel Hill–London 1998. 164–178.; Lucia Stanton: „Those Who labor for my Happi ness” i. m. 71–89.; Edward G. Engel: First Enterpreneur. How George Washington Built His and the Nation’s Prosperity. Philadelphia 2016. 143–177. 8 Philyaw, L. S.: Washington and Slavery i. m. 106. 9 George Washington levele Arthur Youngnak, 1792. jún. 18. The Papers of George Washington. PGW Presidential Series 10. March – August 1792. Ed. Philander D. Chase. Charlottesville–London 2002. 460–461. Washington és Arthur Young kapcsolatára lásd Engel, E. G.: First Enterpreneur i. m. 151–154. (A tanulmányban szereplő idézetek saját fordítások. L. Cs.)
