Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
LÉVAI CSABA 525 Ebbe a csoportba tartoztak a betegek, a sérültek, a tizenkét év alatti gyerekek és az öregek. 10 Washington nagyon lelkiismeretes, minden apró részletre odafigyelő gazdálkodó volt. Ez az intenzív odafigyelés a rabszolgákra is vonatkozott. Amikor közfeladatai elszólították birtokáról, a forradalmi háború vagy elnöksége legválságosabbb pillanataiban is részletes instrukciókat küldött haza a gazdálkodás részleteire vagy a rabszolgáknak kiszabandó feladatokra vonatkozóan. Amikor pedig otthon volt, mindent személyesen végzett el. Egyik volt rabszolgája 1838-ban egy újságírónak azt mondta, hogy „a Nap sohasem találta őt az ágyban, s azt is kelletlenül vette tudomásul, ha az emberei [tudniillik a rabszolgái – L. Cs.] közül egyet is még alva talált”. 11 Már a kortársak is felhívták rá a figyelmet, hogy Washington birtokigazgatási eljárásai mennyire hasonlítottak arra a módszerre, amellyel a Kontinentális Hadsereget vezényelte. Amint William McLay (1737–1804) pennsylvaniai szenátor 1790-ben tett Mount Vernon-i látogatása után rámutatott, Washington gazdasága „különböző felügyelők ellenőrzése alatt áll, akiket tábornokoknak lehetne nevezni, s akiknek további alárandeltjei vannak a fehérektől a mulattokon, a négereken, a lovakon, a teheneken, a juhokon át a disznókig. [...] A felügyelőknek, vagy nevezzük őket inkább brigádtábornokoknak, minden pénteken jelentést kell tenniük. Nincs olyan munka, amellyel kapcsolatban ne jelentenék, hogy ki, mit és hol tett. [...] Így őrizte meg Washington a hadsereg etikettjét és rendjét a gazdaságában”. 12 Mindenesetre úgy tűnik, hogy sem a hadseregben, sem pedig a gazdaságban nem lehetett könnyű Washington beosztottjának lenni. Tipikusan az a főnök volt, aki beosztottai állandó ellenőrzésére törekedett, és úgy gondolta, hogy az adott munkát jobban is el lehetne végezni. Sőt, igazán csak ő tudja, hogy hogyan is kellene csinálni, s ezt ráadásul személyesen meg is mutatja. A híres francia portrészobrásznak, Jean Antoine Houdonnak (1741–1828) volt alkalma az aratást megszemlélni Mount Vernonban. Az egyik rabszolga azt jelentette Washingtonnak, hogy nem tud részt venni a munkában, mivel az egyik sérült karja fel van kötve. Houdon leírása szerint a tábornok zsebre dugta az egyik kezét, a másikkal pedig elkezdte összegereblyézni a gabonaszálakat. A rabszolgának pedig azt mondta: „Minthogy az egyik kezed még így is szabad, tudsz bánni a 10 Philyaw, L. S.: Washington and Slavery i. m. 107. 11 A rabszolga visszaemlékezését idézi: Mary V. Thompson: „He Was So Exact and So Strict”: George Washington as a Slaveowner. Kiadatlan kézirat a szerző birtokában, Fred W. Smith National Library for the Study of George Washington 2002. 4–5. 12 William McLay: The Diary of William McLay and Other Notes on Senate Debates. Ed. Kenneth R. Bowling – Helen E. Veit. Baltimore–London 1988. 258.
