Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Deák Ágnes: Fegyverek helyett tollal
FEGYVEREK HELYETT TOLLAL 516 kísérletet valószínűleg maguk is kétes kimenetelűnek ítélték. Mindenesetre az, hogy a Borsod megyei eredeti iratokat a belügyminiszter nem küldte vissza azonnal, arra vall, hogy végérvényesen nem mondott le felhasználásukról. Rivális történeti konstrukciók és terjedésük akadályozása Miközben a bécsi kormányzat megbízottjai gondosan gyűjtögették terhelő adataikat saját propagandájuk érdekében, fel kellett venniük a versenyt a társadalom legkülönfélébb rétegeiben terjedő „forradalmi” irományok konkurrens hatásával. Különösen sürgető feladatnak érezték mindezt azért is, mert a főváros(oka)t járó titkos ügynökök jelentései nem nyugtatták meg megbízóikat a lakosság lojálitását illetően. A hadseregparancsnokság rendőri ügyosztályának Adolf fia szignóval jelentő ügynöke (akinek kilétét sajnos nem sikerült kideríteni) például efféle információkat közölt: október 7-én beszámolt Batthyány Lajos gróf kivégzésének visszhangjáról, melyet általános sajnálkozással jellemzett (igaz, hozzátette, szerinte bizonyos elégedettség is mutatko zik a tekintetben, hogy a katonai hatóságok a szigorúságot illetően társadalmi állás szerint nem tettek különbséget az elítéltek között). Novemberben arról adott hírt, hogy Pest belvárosában, a Kígyó utcában egy cukrászdában egy fiatal lány a városban állítólag már elterjedt, Kossuth képével ellátott bross iránt érdeklődött tőle (november 19.), ahogy a Kossuth-kalapot is lelkesen hordták, sőt szerinte „gyermek Kossuthsapka” is létezett már (december 12.). A karácsonyi vásár alkalmával a Városháza téren, szintén Pesten két árus katonai gyermekjátékokat árusított: császári fekete-sárga színekkel díszített ágyúkat, lovas- és gyalogkatonákat, ám ha valaki külön kérte, egy fiókból magyar trikolór színeivel ellátott honvéd-egyenruhás katonákat is elő tudtak húzni (december 24.). Adolf fia időről időre beszámolt a városban keringő „rémhí rekről”, miszerint Metternich újra Bécsben, Schwarzenberg és Bach is kilépett a kormányból, V. Ferdinándot az újévben ismét megkoronázzák, a magyarok visszakapják március előtti alkotmányukat, Kossuthot a Szemere-kormány vallás- és oktatásügyi minisztere, csanádi püspök Horváth Mihály Londonban megkoronázta, az angol királynő pedig angol−török segédletet ígért neki Magyarország meghódítására (december 17.). Szerinte a pesti egyetem padjain is császárellenes bevésések jelentek meg, egy szomszédnője elbeszélése szerint pedig az utcán egy gúnyrajzot ragasztottak ki, amelyen a magyar menekültek vezetői Angliában kártyáznak, természetesen Kossuthtal együtt, mögöttük áll Ferenc József, aki épp egy kártyát készül kívülről berakni, mire Kossuth megfordul s mondja: „Ez nem ér” (december 17.). De akadt ennél durvább antilojális megnyilvánulás is. Adolf fia 1850 februárjában a Kecskeméti utca egyik kereskedésének személyzetét jelentette fel, mert mind „kossuthiánus”-ok, egyikük állítólag hangosan ezt énekelte: „Nem kell nekünk taknyos király/Nem is fog tartani soká” (1850. február 20.), s bizonyára valami hasonló ének ihlette azt a jelentését is,
