Századok – 2019

2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Deák Ágnes: Fegyverek helyett tollal

FEGYVEREK HELYETT TOLLAL

514

minősítette az ügyet iratában (persze, hogy szóban mit terjesztett, azt nem tudjuk), leginkább azt rótta fel Szemerének, hogy a maga mentésére leányát hozta hírbe, mivel azt állította Veresmarthy feleségének írt levelében, hogy a leány „ártatlan pajzánságból vissza nem vevé” a függőt még aznap. Nem mondta tehát ki, de sejttette Szemere, hogy a leány kacéran kiprovokálta a későbbi látogatását házuknál. Az atya alighanem jól látta: ez a kijelentés alkalmas arra, hogy a társaság a leányát nyelvére vegye, őt „szerénytelenséggel, kacérkodással, de némü elvetemedettséggel billegeztessék [...], hogy nem is gyűrűt, hanem függője felét tolja szemtelenül emlékül egy olyan nőtlennek, kivel is ez életbe talán másodszori tanálkozása volt”. Az ügy önmagában távol állt a politikai csatározásoktól, maga Veresmarthy sem tartozott a politikai tekintetben hangadók vagy akár csak aktívak közé, de ügye a kormánypárt számára kapóra jött. Igyekeztek Szemere ügyetlen eljárását erkölcsi lejáratására, sőt a közelgő tisztújítás során a jelöltségből való kizárására felhasználni. Szemere hívei ezzel szemben az egész ügyet eleve eltervezett rosszindulatú kormányzati akciónak tartották és akként is kezelték. Ahogy persze Kapy is úgy „konferálta fel” az iratokat, hogy azokból valójában kiderül: Szemere briliáns függőt „lopott”.

35

Kapy még egy terhelő iratot küldött, mely szerint Szemere 1849 elején felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztosi minőségben kényszerített egy miskolci kereskedőt arra, hogy ezüst forintokat Kossuth-bankókra cseréljen. Követelésének pedig azzal a fenyegetéssel adott nyomatékot, hogy ellenkező esetben huszonöt honvédet fognak házába beszállásolni. Az erre vonatkozó iratot maga a sértett bocsátotta a kutakodó hatóságok rendelkezésére.36

Kapy jelentése tartalmazott még egy vádat, amely szerint az egyik tisztújításon, amikor Nagy Gedeon volt Szemere ellenfele (1846 januárjában), Nagy egyik kortesfőnökét meglőtték, s amint Kapy fogalmazott, „megalapozott vélemény” szerint maga Szemere volt az elkövető. A közszájon terjedő pletykán kívül feltehetőleg mindennek akkor és később sem maradt írásos nyoma, ilyennel tehát Nagy s így Kapy sem szolgálhatott. Emellett Kapy a Kossuthra vonatkozó adatgyűjtéshez is adott jótanácsot (talán ezért küldte el az ő levelét Geringer Bachnak). Eszerint Zemplén megyéből „megbízható ember” könnyen kimutathatná, hogy Kossuth – már mint ügyvéd – ezüst kanalat lopott, illetve az árvaszék által rábízott javakat eltulajdonította.

37

35 Vö. Agatocles:

Miskolczi Levelek II.

1845. február 22. Belföldi levelezések. Életképek 1845. 11. sz. 350.; Borsodból. Miskolcz aug. 20-án. Tudósítás. Pesti Hirlap, 1845. augusztus 29.; Szűcs Miklós naplója 1839–1849. S. a. r. Kilián István. Miskolc 1981. 209.; Kapy Ede jelentése Karl Geringerhez. Miskolc, 1849. dec. 8. ÖStA AVA Nachlass Bach. Kt. 36. Ungarn: Kossuth und Szemere (Geringer láthatólag Kapy levelét is továbbította Bachnak.)

36 Szemere kormánybiztosi tevékenységére lásd Deák Gábor:

Szemere Bertalan felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztosi működéséről. In: Szemere Bertalan és kora i. m. I. 267–274.

37 A beküldött iratok végül nem tartalmaztak kanállopásra vonatkozó adatokat, de hogy a reformkorban terjedtek efféle hírek, mutatja Széchenyi István egy megjegyzése: „itt ott néha okkal móddal egy