Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Deák Ágnes: Fegyverek helyett tollal
DEÁK ÁGNES 513 pártküzdelmekhez kapcsolódott a kipellengérezett konfliktus, mely annak idején szintén országos visszhangot váltott ki. Az 1843–1844-es országgyűlést követően ugyanis 1845. január elején a Borsod megyei közgyűlésen a két megyei követ egyikeként Szemere hivatalos követjelentésükhöz szóban szenvedélyes kiegészítést fűzött. Ebben a remélt reformtörvények elmaradásáért a kormányzatot tette felelőssé, kinyilvánította, hogy a reformpárti ellenzéknek párttá kell szerveződnie, és ennek megkezdését a megyében bejelentette. Beszéde természetesen mozgósította a megye kormányhű politikai táborát, többen a Rend és Béke jelszavával igyekeztek Szemere politikai offenzívájának elejét venni. Mindez már a közelgő tisztújítási mozgalom kezdetét is jelezte, ami tovább szította a kedélyeket mindkét oldalon. Ebbe a helyzetbe robbant be azután az ellenzékkel szembenálló Palóczy Tamás ellen Szemere-párti fiatalok által nyilvánosan elkövetett inzultus, aminek persze kétféle interpretációja létezett. A fiatalok szerint a miskolci védegyleti bált követően Palóczy megrágalmazta őket azzal, hogy a megye két előkelő családját nyilvánosan szidalmazták és „kiirtásukra szövetkeztek” volna. Ezért felelősségre kívánták vonni, s amikor Palóczy fegyvert akart rántani, lefegyverezték, kezét kicsavarták, őt magát pedig a székre lenyomták.33 Palóczy azonban egészen másban kereste a fiatalok fellépésének motívumait, s az események lefolyását is másként adta elő. Szerinte valójában egy Szemere által elővigyázatlanul ártatlanul rágalmazott fiatal lány becsületét kívánta megmenteni, s a fiatalok tettleg bántalmazták őt. A Lehoczky által Geringerhez megküldött iratok (természetesen) ez utóbbi interpretációt bizonyították. 34 Palóczy panaszirattal fordult az uralkodóhoz, ennek nyomán vizsgálat indult a megyében. Veresmarthy István miskolci lakos 1845. május 15-ei dátummal ehhez kapcsolódva foglalta össze a leányát és családját ért sérelmet. Eszerint a még nőtlen Szemere az országgyűlés kezdete előtt egy vendégségben elkérte, majd évődve magánál tartotta leánya briliáns függőjének egyik darabját, de azután azt ígérete ellenére sem adta vissza, csak hitegette őket. Az országgyűlés végeztével az apa határozott felszólítására be kellett vallania, hogy már rég elvesztette a függőt. Ajánlkozott ugyan arra, hogy megcsináltatja, de azt az apa már visszautasította. Veresmarthy nem állította, hogy értéke miatt tartotta magánál a függőt Szemere, még csak lopásnak sem 1845. febr. 3.] (másolat); Veresmarthy István beadványa Borsod megyéhez. Miskolc, 1845. máj. 15.; Palóczy Tamás beadványa Borsod megyéhez, keltezés nélkül [1845. május]; Gentsey alispán irata Martin Jánoshoz. Miskolc, 1849. jan. 13. 33 Borsodból. Miskolcz aug. 20-án. Tudósítás. Pesti Hirlap, 1845. augusztus 29. 34 A megyei pártharcokról lásd Szemere Bertalan követjelentesi beszéde. Miskolcz, 1845, januar 9ikén. Kiadja egy gyorsiró. Hernády Károly és Társa, Miklósvár 1847. A beszédről újabb lásd Hermann Róbert: Szemere Bertalan 1845. január 9-i követjelentési beszéde – egy kiadástörténeti rejtély nyomá ban. In: Uő: Reformkor, forradalom, szabadságharc. Válogatott tanulmányok. Bp. 2016. 43–51.; Ruszoly József: Szemere megyéje, Borsod Szemeréje. In: Szemere Bertalan és kora I–II. (Borsod- Abaúj-Zempléni Történelmi Évkönyv. 7.) Miskolc 1991. I. 71–136., különösen: 108–121.
