Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Deák Ágnes: Fegyverek helyett tollal
FEGYVEREK HELYETT TOLLAL 512 főszolgabíró felszólította az ellene vádaskodókat, hogy nyíltan álljanak elő a hivatali működését érintő súlyos vádakkal. Salamon Elek táblabíró ekkor kijelentette: Perczel tiszti segédjével hitelesített egy Salamon Mihály és Salamon Oszkár bárók által kiállított adóslevelet, holott Salamon Mihály arról nem tudott, s aláírása hamisított volt. Erre vizsgálóbizottság alakult, láthatólag kormánypárti és ellenzéki tagokkal vegyesen, hiszen annak tagja volt Bezerédj István, de főjegyzői minőségben Augusz is. A másik irat egy 1839-ben országos visszhangot kiváltott konfliktust érintett, amikor is a választási botrányok nyomán az uralkodó által elrendelt királyi biztosi vizsgálat eredményét Végh Ignác (a hétszemélyes tábla bírája) foglalja össze: a megye által kiküldött egykori vizsgálóbizottság elmarasztalta Perczelt, aki azután annál nagyobb lendülettel vetette magát a követválasztási mozgalmakba, mégpedig korábbi állásfoglalásaival és családi tradícióival ellentétben – az ellenzék oldalán. Tudjuk, a „kubinyiak” és a „pecsovicsok” verekedésekkel, itatással-etetéssel teli küzdelme a kor ehhez hozzászokott nemesi politikai társadalma számára is kiugróan sok erőszakkal járt együtt. A Perczel elleni legsúlyosabb vád a szavazás, illetve a követutasítást elfogadni akaró közgyűlések illetlen („a municipalis rendszer földig lett tapodásával” többeknek szamárfüleket, fügéket mutogatott, nyelvét öltögette), illetve erőszakos megzavarása („a megyeházát ellenséges ostrom alá” vette) mellett a megyei főispán „ocsmán” becsmérlése, gúnydalok éneklése volt, valamint a katolikus papság birtokjogának kétségbevonása. Sőt, állítólag az uralkodó ellen is agitált azzal, hogy „a só, arany- és ezüstbányák néki kézén lévén, a jövedelmeket egyrészről elpazírolja, másrészről pedig azon adót, melyet a súlyos háborús időkben majd bankóban, majd váltópénzben vett, most mégis, béke idejében pengő lábra emelte”, továbbá Perczel még „számkéréssel fenyegetölődzni” sem átallott. Forster Benedek tiszti főügyész „egyszerű főben járó büntető per”-t kezdeményezett ellene, s jóvátételi kötelezettség mellett halálbüntetést javasolt! Az ellenzék persze egészen másként látta az eseményeket – ami a Bach íróasztalára került iratokból nem derült ki, de a „különös, túlizgatott, alig fegyelmezhető temperamentum”-ú Perczel túlfűtött buzgalma és személyes sértettsége persze biztosan rányomta bélyegét az eseményekre, a két párt elkeseredett, elhúzódó és hullámzó eredményű küzdelmére. Végül az uralkodó 1841-ben kegyelmi úton megszüntette a Perczel ellen folyó eljárást. 31 Auguszhoz hasonlóan járt el Kapy Ede, mivel jelentését Miskolcról keltezte, feltételezhető, hogy a helyszínre utazva személyesen koordinálta a Szemere Bertalanra nézve terhelő iratok utáni hajszát, de ő nem bajlódott másolatok készíttetésével, egyszerűen kiemelte helyükről az eredeti iratokat, s felküldte Budára.32 Itt is a megyei 31 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823–1848. I–III. 3. kiadás. Bp. 1886. II. 102–103. Vö. Csapó Mária: Tolna megye a reformkori politikai küzdelmekben. Bp. 1989. 102– 117. Perczel jellemzését lásd Kosáry Domokos: Perczel Mór feljegyzései. Századok 71. (1937) 31– 312. 32 A következő iratokat küldte be: Veresmarthy István levele Szemere Bertalanhoz. Miskolc, 1845. febr. 3.; Szemere Bertalan levele Veresmarthyné született Patay Teréziához, keltezés nélkül [Miskolc,
