Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Deák Ágnes: Fegyverek helyett tollal
503 SZÁZADOK . () . SZÁM Deák Ágnes FEGYVEREK HELYETT TOLLAL A történelem menetét tudatosan is alakítani törekvő személyiségek: politikusok, államférfiak, katonák a 19. században is jól tudták, hogy bár az utókor értékelését önmagukról és tetteikről közvetlenül nem formálhatják, arra hatást gyakorolhatnak, hogy a velük és általuk történtek egykorú dokumentálása hogyan történik, illetve milyen kortárs értékelések hagyományozódnak a következő generációkra. Miután az üléstermek elárvultak, a csatatéri harcok elültek, más tereken tovább folytatódik a küzdelem: nemcsak karddal, hanem tollal is meg kell küzdeni annak érdekében, hogy az utókor történészi munkáiban a történtek „megfelelő” interpretációja kapjon helyet s kerüljön be egy nemzet történeti kánonjába. Mert bár nem cáfolható, hogy a történelmet a győztesek írják, hosszabb távon az adott történelmi pillanat veszteseiből is válhatnak győztesek. Így nem csoda, ha már az 1848–1849-es szabadságharc folyamán is fontosnak találta a szabadságharc magyar politikai és katonai vezetése, hogy a dicsőséges harcokat „hivatalos” „hadtörténeti jegyzők”, történetírók örökítsék meg. 1 Nem cselekedett másként a magyar szabadságharc felett saját és orosz fegyverek segítségével győzedelmeskedő bécsi birodalmi kormányzat sem. Az ostromállapot kihirdetésével, a béke és „Rend” helyreállításával egyidejűleg azonnal megkezdődtek az előkészületek az eseményeknek a bécsi kormányzat szempontjait tükröző ösz szefoglalásaihoz, ami szorosan kapcsolódott – a legyőzött forradalmi kormányzat iratainak összegyűjtésén és feldolgozásán keresztül – a megtorló gépezet tevékenységéhez is. Mindezt nem csupán az motiválta, hogy a történelem ítélőszéke előtt kedvező színben szeretett volna feltűnni, hanem konkrét politikai érdekek is megkívánták. Így akarták például azt is bizonyítani, hogy az 1848. októberi bécsi forradalom kirobbantásának hátterében a magyar politikusok húzódtak. Ezzel persze Bécsnek a birodalmi hadsereg által történt elfoglalását követő megtorlást (1848. október végén) vagy a gróf Batthyány Lajos magyar miniszterelnökkel szembeni kíméletlen eljárást kívánták indokolni.2 A haditörvényszékek működése és a kivégzések miatti élénk nyugat-európai tiltakozáshoz, a bécsi kormányzattal és a fiatal uralkodóval szembeni ellenséges nyugat-európai közvélemény formálódásához és ébren tartásához a Nyugat-Európában (elsősorban az Angliában) tartózkodó magyar emigránsok propaganda tevékenysége szilárd alapot nyújtott, és hosszabb távon ez kedvezőtlenül befolyásolhatta az Osztrák Császárság nagyhatalmi státuszát és pozícióját. 1 Hermann Róbert: Kővári László és a szabadságharc hadtörténészei. In: Kővári László: Erdély 1848– 1849-ben. Bp. 2014. 13–44. 2 Batthyányra vonatkozóan lásd Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos pöre – a diszkreditáló vádpont. Századok 141. (2007) 619–629.
