Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban
A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC CENTENÁRIUMA A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 492 anyagot is mozgósított, s – a szerző 1949-ben játszott dicstelen szerepe ellenére 40 – el mondható, hogy talán a legkevésbé látszott rajta az az ideológiai konstrukció, ami a kötet tanulmányainak többségét jellemezte.41 Nem csoda, hogy a szerző egy negyed századdal későbbi tanulmánykötetében változatlan formában tette közzé írását. 42 Összességében korrektnek tekinthető Kenyeres Júlia tanulmánya a szabadságharc és a nemzetközi politika kapcsolatáról, bár ennek végén „vörös farokként” már ott szerepel a megállapítás (s egyéb aktualizálások is találhatók benne) a Guszev-ügyről vagy Sztálin történeti szerepéről. Ahogy 1848–1849-ben az angol és francia politika, úgymond, nem tekinthető reálpolitikának, mert a reakció táborát erősítette, úgy kényszerítik 1948-ban „az angol és francia népet a Marshallimperializmus jármába”.43 A neves irodalomtörténész, Waldapfel József a költők 1848–1849-es szerepét tekinti át, alapvetően megjelent verseik alapján. A tanulmány természetesen Petőfi és követői igazát hirdeti, s bár a befejezésbe azért egy Lenin-idézet is bekerült, kétségtelen, hogy ez a tanulmány bármilyen nem „pártos” kiadványban is megjelenhetett volna. 44 A hét szerzős tanulmánykötet kétségtelen erénye volt a társadalomtörténeti szempont érvényesítése, mindez azonban erőteljes ideológiai színezettel, ami némelyik tanulmányt szinte emészthetetlenné tette. A viszonyok változását jelezte az évfordulóra megjelent egyetlen archontológiai munka is.45 A szabadságharc honvédorvosainak adattárát elkészítő Antal Lajos, a háborús bűnösként elítélt Antal István testvére, nem adhatta ki a saját nevén a gyűjtését, hanem átengedte a közlés jogát Zétény Győzőnek, s így a kötetet is ez utóbbi jegyezte. (Antal a szerzőségére való utalást anagrammaként rejtette el Flór Ferenc életrajzában.) 46 Viszonylag jelentős, noha egyenetlen színvonalú volt a centenáriumra megjelent helytörténeti irodalom. Egy-két kivételtől eltekintve (például H. Fekete Péter műve Hajdúböszörmény 1848–1849-es történetéről) alig haladta meg a korábbi, hasonló tematikájú művek színvonalát vagy tényanyagát. 47 40 Vö. Hanák Péter: Ragaszkodás az utópiához. H. n. [Bp.] 1992. 36–37. 41 Uő: A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei. In: Forradalom és szabadságharc i. m. 415–467. 42 Uő: A magyar szabadságharc és a Habsburg-monarchia elnyomott népei. In: Magyarország a Monarchiában. Bp. 1975. 13–89. 43 Kenyeres Júlia: A szabadságharc és a nemzetközi politika. In: Forradalom és szabadságharc i. m. 469–515. Ez egyébként a kötet egyetlen olyan tanulmánya, amelynek nincs jegyzetanyaga. 44 Waldapfel József: Költők a forradalomban. In: Forradalom és szabadságharc i. m. 517–557. 45 Zétény Győző [- Antal Lajos]: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Bp. 1948. 46 A szerzőség tisztázására lásd Katona Tamás: Bevezető. In: Budavár bevételének emlékezete 1849. Szerk. Katona Tamás. (Pro Memoria) Bp. 1989. 6. 47 H. Fekete Péter: Hajdúböszörmény részvétele a szabadságharcban. (A Hajdúböszörményi Városi Múzeum Kiadványai III.) Hajdúböszörmény 1948.; Gulyás József: A sárospataki főiskola és a
