Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban
HERMANN RÓBERT 491 erejét”, s nem zárta el, „hanem kitárta az árulás kapuit”, mintha bizony nem az orosz intervenció döntötte volna el a szabadságharc sorsát. 35 A kötetben Ember Győző nagy levéltári anyag alapján írt az 1848–1849-es parasztmozgalmakról, s megállapította, hogy azokat szinte lehetetlen tipologizálni, mert a különböző típusú követelések szinte mindegyikükben keveredtek. A szerző ugyanakkor az indokoltnál talán erőteljesebben hangsúlyozza e mozgalmakban a földosztásra törekvést és a jobbágyfelszabadítás után fennálló birtokviszonyok alapvető megváltoztatatásának igényét. A tanulmány végén historiográfiai áttekintést ad a kérdés addigi irodalmáról, s ebben már Szabó Istvánnak a centenáriumra megjelent tanulmánykötetét, illetve Mérei Gyula ugyanakkor napvilágot látott monográfiáját is bírálja. 36 Valamivel csekélyebb terjedelem jutott a magyar munkásság 1848–1849-es történetére, ez utóbbit a később főideológusként elhíresült Nemes Dezső írta, nagy valószínűséggel Mérei Gyula levéltári kutatásai alapján. A cím egyébként nem fedte a tartalmat, hiszen a tanulmány érdemben csak 1848 júniusáig foglalkozik a munkásság szerepével. 37 A kötet második legterjedelmesebb tanulmányát a történész szakma későbbi diktátornője, Andics Erzsébet írta az 1848–1849-es egyházi reakcióról. Noha – mintegy mellékesen – foglalkozik a katolikus egyházon belüli reformtörekvésekkel, alapvető célja annak bizonyítása, hogy a katolikus egyház már 1848–1849-ben is a haladás ellensége volt. Ez volt tehát az a tanulmány, amelyből leginkább kilógott „a politikai lóláb”.38 Nem véletlen, hogy egy évvel később önálló kötet ként és forrásszövegekkel kibővítve újra megjelent.39 Hanák Péter egy egyetemi előadásában említette, hogy a kötet anyaggyűjtése közben, amelyet fiatal történészekkel és egyetemistákkal végeztettek, kimondottan az volt a szempont, hogy csak az egyházra nézve terhelő történeti adatokat keressenek. Hanák Péternek a Magyarország és a Habsburg-birodalom elnyomott népeinek kapcsolatáról írott tanulmánya az addigi szakirodalmon kívül komoly olasz levéltári 35 Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1848–1849-ben. In: Forradalom és szabadság harc i. m. 177. 36 Ember Győző: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. In: Forradalom és szabadságharc i. m. 189– 265. A kötet anyaggyűjtése később bővebb formában, sajátos műfajú, kommentált forráskiadványként látott napvilágot, lásd Uő: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp. 1951. 37 Nemes Dezső: A munkásság az 1848–1849-es forradalomban. In: Forradalom és szabadságharc i. m. 267–314. A tanulmány ugyan komoly levéltári anyagot is használ, de idézetei – a jegyzetanyag egyenetlensége miatt – csak elvétve kereshetőek vissza. A (valószínűleg megbízható) szájhagyomány szerint a tanulmány alapvetően Mérei Gy.: Munkásmozgalmak i. m. anyaggyűjtésén alapult. 38 Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848–1849-ben. In: Forradalom és szabadságharc i. m. 315– 413. 39 Uő: Az egyházi reakció 1848–1849-ben. Bp. 1949.
