Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban
A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC CENTENÁRIUMA A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN 484 ugyanakkor mégis a Magyar Kommunista Párt történelemszemléletét tükrözi. Önmagában az a tény, hogy Kossuthot állítja – egyébként joggal – a megemlékezések középpontjába, a Szabó Ervin-féle, a szociáldemokraták által is csak részben képviselt történelemszemlélet bírálatának tekinthető, s a márciusi fiatalok és Táncsics másodvonalba utalása is ennek jele. Ugyanakkor a nemzeti egység jelszavának hirdetése, valamint az a tény, hogy Széchenyit, Deákot, Batthyányt, Szemerét is némiképp pozitív szövegösszefüggésben említi, egyfajta gesztusnak tekinthető valamennyi párt és a közvélemény nem baloldali érzelmű része felé. Egyáltalán nem foglalkozik az egyházakkal (az ünnepségek folyamán az idő előre haladtával a katolikus egyház lesz majd a baloldali, főleg a kommunista sajtó egyik állandó célpontja), s az 1848. évi nemzeti egységből lényegében csak a nagybirtokos arisztokráciát rekeszti ki – viszont a IV. pont vészjósló megfogalmazása alapján gyakorlatilag bárki bekerülhet a belső bitangok közé, akikkel le kell számolni. Nem foglal állást a Görgei-kérdésben – holott e tekintetben Révai már 1945 előtt egyértelműen a tábornokot elítélő álláspont híve volt. A szöveg legnagyobb találmánya az, ahogyan az 1849. évi orosz intervenció jelentőségét igyekszik csökkenteni. Önmagában az is tanulságos, hogy a forradalom nem kellőképpen demokratikus agrárpolitikája vagy a nagybirtokos arisztokrácia hazaárulása a katonai túlerővel egyenlő súlyú tényezőként szerepel a bukás okai között. A szöveg nem tagadja az orosz (itt: cári) intervenció jelentőségét – csak éppen nem hangsúlyozza kellőképpen, s ha mégis szót ejt róla, mindjárt ellentételezi az orosz demokratikus erők állásfoglalásaival vagy Guszev kapitány Illés Béla által hamisított ellenálló mozgalmával. S ha valaki ebből nem értene, az utolsó sorokból megtudhatja, hogy a cári Oroszországgal ellentétben a Szovjetunió a magyar nép támogatója és barátja. Az Emlékbizottság közzé tette a centenárium eseménynaptárát is, amelynek első kiadásához Bölöni György, a Magyarok Világszövetségének elnöke írt bevezetőt, s amely 1948. június 18-áig tartalmazta az emlékév programjait. Az előszó 1848 szereplői közül Petőfi, Táncsics és Kossuth történeti érdemeit hangsúlyozza (Bölöni utóbb önálló életrajzot is írt Táncsicsról), mint akikben „megtestesült 1848 szelleme: a nemzeti függetlenséghez való ragaszkodásnak csodálatos tettekre serkentő ereje, a felismerés, hogy társadalmi újításokat és a szabadságjogokat tudatosítani kell a népben és az az igazság, hogy a népek sorsa ez és nincs szabadság a többi népek szabadsága nélkül”. 17 A második kiadás – amely immár az egész emlékév programját tartalmazza – mind címlapját, mind bevezetőjét tekintve elüt az elsőtől. Az első 17 A centenárium eseménynaptára. 1. kiadás. Történelmi Emlékbizottság. [Bp. 1948.] 5.
