Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban
HERMANN RÓBERT 483 viszont megállapítja, hogy „ezt a szolidaritást a magyar szabadságharccal az európai haladó népek és képviselőik gyakorolták, és nem a nyugat-európai polgári osztályok és vezetőik”. A 4. alpont szerint a cári Oroszország „Ausztriával, Poroszországgal és az egész európai reakcióval együtt az európai feudalizmus fővédelmezője [sic!] volt, amely fegyverrel akarta leverni a magyar szabadságharcot”. Ugyanakkor az orosz nép legjobbjai az intervenció ellen foglaltak állást, sőt, az orosz hadseregben a Guszev kapitány vezette demokratikus tiszti csoport titokban fellépni készült ellene. 15 A IV. rész a 48 és a magyar reakció címet viseli, s megállapítja, hogy „a 48-as forradalmak veresége után a magyar uralkodó rétegek elfordultak a szabadságharc szellemétől”, s ez nemcsak a neoabszolutizmus, hanem a kiegyezés időszakára is érvényes, a Horthy-rendszer pedig „arculcsapása volt mindannak, amiért 48-ban a nemzet harcolt”. A sorszám nélküli, 1848 időszerű tanulságai című rész szerint 48 tanulsága, „hogy a nemzeti szabadság és függetlenség ügyét a dolgozó nép szociális felemelkedésének ügyével kell összekapcsolni, [...] hogy függetlenségünket és szabadságunkat csak a dolgozó osztályok összefogásával, e nemzeti egység megvalósításával lehet biztosítani”, hogy „nemzeti függetlenségünk csak minden gyarmati függés felszámolásával helyezhető szilárd alapra”, hogy „a nemzet külső ellenségeivel csak úgy lehet felvenni a harcot, ha könyörtelenül és következetesen leszámolunk szövetségeseikkel, a »belső bitangokkal« (Petőfi)”, hogy „a magyar függetlenség ügyét a szomszéd népekkel, a világ demokratikus népeivel szövetségben kell védelmezni és biztosítani”. Majd az irányelvek legszebb megfogalmazása következik, miszerint „Az orosz cárizmus helyébe, mely 48-ban a feudális reakció főereje volt, a Szovjetunió lépett, mely a haladó emberiség élcsapata, a demokratikus fejlődés és a nemzeti függetlenség legbiztosabb támasza. – 48-ban a cárizmus, a Habsburg-birodalom voltak a magyar szabadságharc fő ellenségei, később a német imperializmus lépett a helyükbe. Ma azok az agresszív imperialista körök, melyek a német imperializmus feltámasztásán fáradoznak.” A magyar demokráciai tehát 48 hagyományainak szellemében jár el, „amikor a nemzetközi reakció erőivel szemben a világ demokratikus erőivel szövetségben biztosítja a magyar nemzet függetlenségét és szabad fejlődését”. 16 A szöveg roppant tanulságos, hiszen Révainak egy olyan értékelést kellett megfogalmaznia, amely elfogadható a többi koalíciós párt számára is, 15 A Guszev-ügy egyik legalaposabb feldolgozását Vörös Boldizsár végezte el. Lásd Vörös Boldizsár: Történelemhamisítás és politikai propaganda. Illés Béla elmeszüleményei a magyar szabadságküzdelmek orosz támogatásáról. (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) Bp. 2014. 77–284. 16 Révai József: Irányelvek. In: 48 útján. Bp. 1948. 64–75., lásd még 1948. március 15. Országos Nemzeti Bizottság – Történelmi Emlékbizottság – 48-as Tanács – Országos 48-as Ifjúsági Bizottság – Magyar Művelődési Szövetség. Bp. 1948. 5–10.
