Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban
477 SZÁZADOK . () . SZÁM Hermann Róbert A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC CENTENÁRIUMA A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN Korábbi évfordulók Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulója historiográfiai szempontból felemás eredményekkel járt. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen – kiegyezés ide vagy oda – a „nagy év” eseményeinek legfontosabb politikai és hadtörténeti forrásanyagát még mindig hét pecsét alatt őrizték a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, illetve a Kriegsarchivban. Még mindig ugyanaz a személy, I. Ferenc József ült az Osztrák–Magyar Monarchia trónján (trónjain), akinek nevéhez a szabadságharc vérbefojtása fűződött. A hazai politikai életet még mindig meghatározta a 1848-asok (meg 1849-esek) és 1867-esek közjogi vitája arról, hogy ki is 1848 igazi örököse és képviselője, s még mindig túl sok egykori szereplő volt az élők között, akiket a kortársak adott esetben orákulumként előrángathattak egy-egy történeti kérdés megvitatásakor. Ha a történetírásnak a fenti tényezők által meghatározott mozgásterét nézzük, a kép persze nem ennyire szomorú. Ebben az évben jelent meg az első, nem kortárs által írott összefoglaló igényű, a szakma modern szabályainak megfelelő munka Márki Sándor tollából a Szilágyi Sándor által szerkesztett millenniumi magyar történeti összefoglalóban.1 Márki szakított mind az emigrációs és a függetlenségi párti történetírás, mind a kiegyezést a forradalom és a szabadságharc megtagadásának árán is igazoló publicisztika egyoldalú szemléletével. Ugyanakkor nem csupán belpolitikai vagy hadtörténeti szempontból tárgyalta az eseményeket, hanem figyelemmel volt a forradalom külpolitikai feltételrendszerére is. Mint az erdélyi viszonyok jó ismerője, a nemzetiségi mozgalmakat is öntörvényű jelenségként értelmezte, s óvatosan bár, de bírálta az 1848–1849-es nemzetiségi politikát. A Magyar Nemzeti Múzeum és egyes erdélyi gyűjtemények anyagai révén eddig kiaknázatlan levéltári forrásokat is hasznosított. Márki munkája a pozitivista történetírás legjobb darabjai közé tartozik, s kiegyensúlyozott szemlélete és gazdag tényanyaga révén máig is használható. Egy évvel az évforduló előtt tette közzé Breit József vezérkari százados a szabadságharc hadtörténetéről írott háromkötetes összefoglalóját, amely mindmáig 1 Márki Sándor: Az 1848–1849-iki magyar szabadságharc története. In: A magyar nemzet története I–X. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1894–1898. X. 1–394.
