Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Molnár András: Szabadidő, szórakozás, társasági élet a pozsonyi diétán. Deák Antal országgyűlési élményei, 1825–1833
SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS, TÁRSASÁGI ÉLET A POZSONYI DIÉTÁN 474 ifjúság számított rendszeres közönségüknek, míg a német színjátszáshoz szokott arisztokrácia és a hölgyközönség mindvégig távolmaradt produkcióiktól. 66 Amikor Deák Antal 1833 januárjának elején hírét vette, hogy az általa a Zala megyei fellépéseiről ismert – és alispánként is támogatott – magyar színtársulat Pozsonyba érkezett, várakozással tekintett előadásaik elé: „A napokban érkezett ide Komlóssynak Magyar Társasága minden pénz nélkül, mert a várostól ingyen nyert szállásaikhoz szükséges holmi házi bútorok szerzésére Horváth Mukitól67 kértek kölcsön 15 forint pengőt. Megegyeztek ők az itteni theatrum directorával68 úgy, hogy minden holnap ban 12 játékot adnak, és ezért a director 1800 forint váltót fog adni nekiek, a bejövetel [értsd: a bevétel M. A.] azonban a directoré maradand. Nagyon biztatják magokat, hogy a jelenlévő német társaságot lenyomják, mely a mostani állapotban nem lesz mesterség. 30 személyek vannak együtt, s ezek között állítások szerint hatalmas és szép (quod multum confere [ahogy sokszor emlegetik M. A.]) énekesnéjek, s evégből operákat szándékoznak adni. Úgy mondják, most reánk jövő csütörtökön adják első játékjokat, ha csak valami nem reménylett eset ismét el nem enyészteti a haza nyelvét elősegítő szándékjokat, minthogy a magyar nemzetiségnek akadályaira találni nem ritkaság; ha ezek egyszer a pozsonyi közönséget estvénként mulatni elkezdik, magam is részt veszek benne, bár alkalmatlanságomra legyen is a tőlem messzebb eső theatromba menni.” 69 Beváltva ígéretét, január 13-án Deák Antal is nézője volt a magyar társulat első pozsonyi előadásának, annak végét azonban nem tudta megvárni, mert sietett a szállására, hogy megírandó levelét fel tudja adni a másnapi postával: „Miolta Pozsonyban vagyok, ma voltam harmadszor a theatrumban, s ma is csak ex zelo patriotico [hazafias buzgalomból M. A.], mert Komlóssy Társasága játszott. A theatrom tömve volt, több ember nem is fért bele, de én, valamint előbb, úgy most is az első felvonás után otthagytam azt”.70 A zalai követ egy héttel később kifejezetten dicsérte a társulat játékát: „Komlóssy Magyar Színjátszó, vagy amint most a világ nagyobb tökéletesedése tekintetéből magokat nevezik, Színészi Társasága eddig jól folytatja dolgát; valamikor játszik, tömve a theatrom emberekkel, s ha mind ezen hazafiúi szellem a maga divatjában fennállani, mind a társaság is ügyességében csökkenni nem fog, alkalmasint subsistálnak [fennállnak M. A.].”71 Bár a magyar társulat mindig szép számú közönség előtt játszott, a támogatók hazafias lelkesedése egy idő után lankadni kezdett, s a német színházigazgató 66 Benyovszky K.: A pozsonyi magyar színészet i. m. 72–80.; Magyar színháztörténet 1790–1873. i. m. 161–164. 67 Deák Antal zalai követtársától, Zalabéri Horváth János cs. kir. kamarástól. 68 Leopold Hoch-hal, a pozsonyi német színház igazgatójával. 69 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1833. jan. 6. 4. 70 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1833. jan. 13. 7–8. 71 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1833. jan. 20. 11.
