Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Molnár András: Szabadidő, szórakozás, társasági élet a pozsonyi diétán. Deák Antal országgyűlési élményei, 1825–1833
MOLNÁR ANDRÁS 475 fukarsága miatt Komlóssy már a városból való távozást fontolgatta, amikor a búcsúelőadásnak szánt március 25-ei fellépés alkalmával sikerült kellő számú előfizetést gyűjteniük 12 újabb előadásra.72 Erre utalt Deák Antal – némi kritikával – a sógorának március végén írt levelében: „Komlóssy Magyar Színészi Társasága újra 12 előadásokra praenumeratiokat [előfizetéseket M. A.] szedett [...]. Itt fog tehát még ismét játszani ő; pedig hidd el, oly üres a theatrum előadásainál, hogy ha előre való praenumeratiók nem segítenék, alig volna nézője és hallgatója.” 73 A korabeli sajtóból és az egykori magánnaplókból tudjuk, hogy számos további látványosság, cirkuszi vagy vásári mutatvány szolgált még Pozsonyban az országgyűlések résztvevőinek kikapcsolódására, szórakoztatására. Így például 1825 őszén a világ minden tájáról összesereglett bűvészek, hasbeszélők és állatidomárok cirkuszi attrakciói, népi énekesek fellépései, léggömb és műszaki gépbemutató, továbbá karikaturisták, panorámaképek és állatsereglet mulattatták a diétára érkezőket.74 Ez utóbbi 1825 októberének elején Deák Antal figyelmét is felkeltette, s a látott állatok közül leginkább egy hatalmas hímoroszlán, valamint a – korabeli tévhit szerint – krokodilt is megölni képes „icheneumon” (egyiptomi mongúz) nyerte el a tetszését.75 A zalai követ később megtekintette azt a páratlan állatseregletet is, amelyik 1827 januárjának végén érkezett Pozsonyba. Európa egyik legrégebbi élőállat-gyűjteményének, a londoni Tower királyi állatkertjének, valamint az ugyancsak londoni Exeter Change állatainak válogatott, utazó bemutatója elsősorban Észak- és Dél-Amerikából származó egzotikus hüllőivel, óriáskígyóival és krokodiljaival ejtette ámulatba a pozsonyi közönséget.76 Deák Antal, aki máskülönben a kígyóknak még a nevétől is irtózott, borzongással vegyes kíváncsisággal szemlélte e ritka látványosságot. Különösen a halálos szorításukról nevezetes óriáskígyók, a boa constrictorok nyűgözték le, noha azokat olvasmányai alapján még nagyobbnak képzelte.77 A zalai követ ugyanebben a farsangi szezonban, 1827 februárjában írta sógorának, hogy Pozsonyban „sok változó látományok” szolgálnak az országgyűlés résztvevőinek mulattatására. E látványosságok között említette a kéz nélkül született, lábával evő, varró vagy kötő lányt, az olasz egyensúlyozó akrobatát és az amerikai Baltimore-ból érkezett, francia származású mutatványost, aki puszta kézzel izzó vasat rakott a bőrére, valamint forró ólommal és olajjal öblögette a száját. 78 72 Benyovszky K.: A pozsonyi magyar színészet i. m. 76. 73 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1833. márc. 31. 12. 74 Hazai s Külföldi Tudósítások, 1825. szeptember 14. 170.; Gróf Keglevich Jánosné Zichy Adél naplói. Második közlemény. Budapesti Szemle 250. kötet (1938) 730. sz. 277. 75 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1825. okt. 9. 6. 76 Städtische Pressburger Zeitung, 1827. február 2. Hirdetési melléklet. 77 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1827. febr. 1. 1–2. 78 OGYK MPGY Deák Antal levelei. Pozsony, 1827. febr. 15. 6.
