Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pósán László: A Német Lovagrend és az erdélyi püspökök viszonya a Barcaságban (1211‒1225)
PÓSÁN LÁSZLÓ 47 de ezek katonai biztosításához a Latin Császárság stabilitása ugyancsak fontos szerepet játszott. Emiatt Róma számára a kun és bolgár kérdés nagyon lényeges tényezővé vált, és ebből következően II. András és a magyar egyház külpolitikai mérlegelésében szintén meghatározó szempont lett. 28 Mindezeken túl a Német Lovagrend behívása Magyarországra és megadományozása egy nagy, egybefüggő határ melletti területtel azért is találkozhatott a magyar főpapok nagy részének egyetértésével, mert ebben Gertrud királyné öcs csének, Bertholdnak is jelentős szerepe lehetett, aki 1211-ben kalocsai érsek volt (1207–1218), és az ő egyházi fennhatósága alá tartozott az adományozással érintett erdélyi püspökség.29 Kalocsai érsekként ott szerepelt az 1211. évi adomány levél tanúi között („archiepiscopo [...] reverendo Bertoldo Colocensi”), ahogyan Vilmos erdélyi püspök is.30 Berthold érsek hozzáállását a Német Lovagrendhez, illetve a kunok elleni fegyveres harchoz (ami találkozott a pápai politika érdekeivel), minden bizonnyal nagymértékben befolyásolta az, hogy a kalocsai érsekséget egyenrangúvá akarta tenni Esztergommal.31 A dél-erdélyi német telepeseknek III. Béla már 1189 előtt megengedte, hogy saját egyházi szervezetet, prépostságot hozzanak létre, amely így kikerült az erdélyi püspök (és a kalocsai érsek) egyházi joghatósága alól, mert III. Celesztin pápa szinte azonnal, 1191-ben azt az esztergomi érsek fennhatósága alá rendelte.32 Ez súlyos konfliktust okozott a térség felett egyházi iurisdictió ját gyakorolni akaró akkori erdélyi püspök, Adorján, va lamint P. nagyszebeni prépost között. A Nagyszeben központú szász vidék feletti egyházi joghatóság miatt már az ő idejében per kezdődött a Szentszéknél.33 Ezek az előzmények arra ösztönözhették Berthold érseket, hogy a Német Lovagrend Erdélybe történő telepítésével és a kunokkal szembeni sikeres hadakozásával megerősítse befolyását a Déli-Kárpátok térségében. A királyság határainak védelme a barcasági térségben ugyanis az erdélyi egyházmegye, az oda tartozó hívek védelmét is jelentette, a lovagrend jövőbeni hódításai pedig megerősítették volna 28 Papacostea, S.: Between the Crusade i. m. 36–46. 29 Zimmermann, H.: Der Deutsche Ritterorden i. m. 272. 30 UGDS I. Nr. 19. 31 Kiss Gergely: Az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatóságának kialakulása a 11–13. században. Századok 145. (2011) 269–292., itt: 280. 32 UGDS I. Nr. 1.; Wolfgang Grandjean: Die Anfänge der Hermannstädter Propstei im Spiegel päpst licher Urkunden. Zur Rechts- und Siedlungsgeschichte der Siebenbürger Sachsen. Siebenbürgisches Archiv 8. (1971) 269–276., itt: 271.; Karl Reinerth: Die freie königliche St. Ladislaus-Propstei zu Hermannstadt und ihr Kapitel. Deutsche Forschungen im Südosten 1. (1942) 319–361. és 567– 597., itt: 329.; Hans-Werner Schuster: Zur Autonomie der Hermannstädter Propstei. Ungarn-Jahrbuch 16. (1988) 1–9., itt: 2.; Thoroczkay Gábor: A szebeni prépostság történetének főbb kérdései a XIV. század közepéig. Fons 19. (2012) 37–55., itt: 37–38. 33 Kristó Gyula: A korai Erdély (895–1324). (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 18.) Szeged 2002. 168.
