Századok – 2019
2019 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Barbara Stollberg-Rilinger: Maria Theresia. Die Kaiserin in ihrer Zeit. Eine Biographie (Kökényesi Zsolt)
444 TÖRTÉNETI IRODALOM A szerző igen behatóan ismeri és reflexív módon kezeli a Mária Teréziáról szóló historiográfiai hagyományt. Erről tanúskodik a mű hatvanoldalas bibliográfiája is, amely a nemzetközi szakirodalom minden fontosabb kapcsolódó tételét tartalmazza, amely német, angol vagy francia (forráskiadások esetén latin) nyelven megjelent. Stollberg-Rilinger Mária Terézia életét és uralkodását biografikus módon kívánja feldolgozni, amellyel kapcsolatban módszertanát három pontban foglalja össze: „Elsőként megkísérlem a mindentudás illúzióját, a biográfus »természetes cinkosságát« a [kutatott] személlyel elkerülni és helyette több perspektívát és szemléletmódot egymás mellé helyezni. [...] Másodszor törekszem összekapcsolni az elbeszélő és az elemző részeket, váltogatni a közel- és távolnézetet, a tárgy mikro- és makroszkopikus beállítását. Harmadszor egy elidegenült, és egyidejűleg »etnológiai« nézőpontot veszek fel, és távol tartom magam a hősnőmmel való téves bizalmasságtól.” (Prolog, XXVI.) A monográfia középpontjában Mária Terézia cselekvő és érző személyként jelenik meg, tehát a fókusz magán az emberen van, akinek a mozgásterét, mentalitását a 18. századi Habsburg Monarchia keretei jelölik ki. A szerző forrásválasztásában ennek megfelelően a legfontosabb szerepet a levelezések és a különféle narratív források (útleírások, követjelentések, naplók) játsszák. Stollberg-Rilinger nemcsak a bőséges kiadott forrásanyagot ismeri behatóan, hanem a levéltári forrásokat is, elsősorban a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv anyagait használja, azon belül a Habsburg-Lotaringiai családi levéltár, az Állam- és Birodalmi Kancellária, illetve az udvartartás főhivatalainak az iratanyagát. A monográfia a szerző politika-kultúrtörténeti módszertanára jellemző módon, gazdagon tartalmaz képzőművészeti és irodalomtörténeti forrásokkal kapcsolatos hivatkozásokat, elemzéseket is. A prológus utáni fejezet Az örököslány címet viseli. Ennek alfejezetei Mária Terézia életé nek, uralkodásának egy-egy szakaszához vagy a korszak valamely releváns történeti problémájához kapcsolódnak. A fejezet a Habsburg főhercegnő születése és trónra kerülése közötti időszakot mutatja be, részletesen felvázolva VI. Károly udvarának és a barokk udvari kultúrának a kontextusát. A szerző górcső alá veszi Mária Terézia gyermek- és fiataléveinek fontosabb állomásait, a keresztelési ceremóniától a neveltetésen keresztül a Lotaringiai Ferenccel kötött házasságig, amelyek értelmezéséhez tág politika-, diplomácia- és reprezentációtörténeti horizontot vázol fel. A harmadik egység Az örökösödési háború címet viseli, amelyben a VI. Károly halála után kirobbant nagyhatalmi konfliktusnak a történetébe nyerhetünk betekintést. Itt a szerző nemcsak a jól ismert hadi eseményeket és a fontosabb diplomáciai-politikai összefüggéseket mutatja be, hanem részletesen kitér a fegyveres harcokat kísérő röplap- és propagandaháborúra is, ezeknek Mária Terézia alakja szempontjából komplex elemzését adja, valamint képet alkothatunk a háború borzalmairól, a Friedrich von der Trenck vezette pandúrcsapatok kontrolállhatatlan tevékenységéről, dúlásairól is. A Császárné, császár és birodalom című fejezet a Mária Terézia által képviselt Reichspolitik problémakörét járja körül, az 1745. évi császárkoronázást, Lotaringiai Ferenc császári és társuralkodói pozícióját, valamint az uralkodónő és a Német-római Birodalom kapcsolatát mutatva be. Az ötödik nagy egység a Reformok nevet viseli, amelyben Stollberg-Rilinger az 1749-ben, Friedrich Wilhelm von Haugwitz vezetésével megkezdődő, átfogó reformfolyamatot, illetve az udvari és kormányzati körökben végbement elitcserét vázolja fel. A szerző (aki korábban doktori disszertációját is hasonló témakörben írta) plasztikus képet fest a kameralisztika ihlette 18. századi állami-bürokratikus reformtörekvésekről, valamint az azok mögött húzódó udvari érdekekről és ellenérdekekről. A hatodik fejezet a Testpolitika, a hetedik a Megkülönböztetés és fortély címet kapta, ezek tematikáján és megközelítésmódján különösen érzékelhető a szerző politika-kultúrtörténeti irányultsága. Az előbbi fejezet kényes és nehezen körvonalazható témába, a testiség tágan értelmezett problémakörébe nyújt betekintést. Itt tájékozódhatunk a szépség korabeli reprezentációtörténeti attribútumairól és jelentőségéről,
