Századok – 2019
2019 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Barbara Stollberg-Rilinger: Maria Theresia. Die Kaiserin in ihrer Zeit. Eine Biographie (Kökényesi Zsolt)
445 TÖRTÉNETI IRODALOM a szűziesség és a szexualitás udvari és társadalmi normáiról, valamint Mária Terézia ezekről alkotott véleményéről, rendelkezéseiről, továbbá az uralkodónő testi változásairól (terhességeiről, szüléseiről) is. Az utóbbi fejezet (amely a monográfia leghosszabb fejezeteinek az egyike) a Mária Terézia uralkodása alatti bécsi udvari kultúrába nyújt részletgazdag betekintést. A szerző itt behatóan elemzi az udvar és az udvartartás komplex rendszerének a működését, a ceremoniális formanyelv jelentőségét, az udvari hétköznapok és ünnepek forgatókönyvét, valamint az uralkodónő pozícióját és játékterét ezen közegen belül. A nyolcadik fejezet a hétéves háború témakörét mutatja be. Barbara Stollberg-Rilinger itt sem csupán a hadtörténeti események ismertetésére szorítkozik, hanem tág kontextusban vázolja fel Mária Terézia Szilézia visszaszerzésére irányuló motivációját, a nagyhatalmak döntéshozási mechanizmusát, a hagyományos szövetségi rendszerek átrendeződését, valamint a sajtó- és röpiratháborúban az uralkodónő imázsának a változását. A dinasztia tőkéje című feje zet Mária Terézia családjára és dinasztikus politikájára fókuszál. Itt kapunk képet az uralkodónő nevelési elveiről, a főhercegek és főhercegnők udvari mozgásteréről és kötöttségeiről, valamint az uralkodónő 1760-as években megkezdett házassági stratégiájáról. A tizedik egység, amely az Anya és fia címet kapta és II. József társuralkodói működésének a problémakörét tárja elénk. Itt szembesülünk Mária Terézia Lotaringiai Ferenc halála miatt érzett fájdalmával, nyomon követhetjük József főherceg társuralkodóvá válását, az anya és fia közötti világnézeti különbségek eszkalálódását, illetve mindezek érzelmi és politikai lecsapódását. A következő három fejezet Mária Terézia uralkodásának különböző belpolitikai aspektusait világítja meg. A tizenegyedik (A vallás uralma) a tereziánus kor Habsburg Monarchiájának hitvilágát és mentalitását hivatott bemutatni. A szerző itt egyszerre teszi vizsgálat tárgyává az uralkodónő személyes viszonyát a valláshoz, egyházpolitikai nézeteit és rendelkezéseit, valamint körképet ad a korabeli társadalom hitvilágáról és babonákhoz fűződő viszonyáról. A tizenkettedik, amely A sajátban rejlő idegen címet viseli, kényes társadalmi-kulturális problémát állít vizsgálatának középpontjába: a társadalom bizonyos marginális közösségeiről nyújt elemzést. Stollberg-Rilinger ebben a fejezetben kritikus módon Mária Terézia politikájának áldozatairól emlékezik meg, kiváltképp a titkos protestáns (Geheimprotestant) és zsidó közösségek kitaszított helyzetéről, illetve külön alfejezetben érinti az oszmán- és török-kép pozitív átformálódását is. Az alattvalók egyfajta gyűjtőfejezetként szolgál, amelyben a szerző több problémát is górcső alá vesz: Mária Terézia alattvalóihoz fűződő viszonyának személyes és ceremoniális vetületeit, az uralkodónő regnálásának utolsó szakaszában bevezetett reformokat, valamint a súlyos bel- és külpolitikai kihívásokat (cseh jobbágyfelkelés, bajor örökösödési háború) és a rájuk adott kormányzati válaszokat. A tizennegyedik, utolsó tematikus egység A matriarcha ősze címet kapta, amely az uralkodónő felnőtt gyermekeinek a sorsáról, karrierútjáról és az anyjukhoz fűződő összetett kapcsolatáról, majd Mária Terézia utolsó napjairól és haláláról szól. Az epilógusban a szerző egy nagyívű uralkodói életút összegzését adja. Barbara Stollberg-Rilinger monográfiája a szerző saját kutatásainak és az elmúlt évtizedek tereziánus korról szerzett nemzetközi ismeretanyagának átfogó szintézise. A könyv nagyon jó arányokkal tárja az olvasó elé Mária Terézia életének minden fontosabb állomását, betekintést nyerhetünk az uralkodói döntéshozás folyamatába és nehézségeibe, képet kapunk a császárné emberi természetéről, valamint nyomon követhetjük a bécsi udvar és a Habsburg Monarchia 1717 és 1780 közötti kulturális változásának a folyamatát. Külön elismerésre méltó, hogy a szerző igyekszik a Mária Teréziával kapcsolatban felmerülő összes relevánsabb historiográfiai problémára reflektálni, mint például az uralkodónő janzenizmushoz, felvilágosodáshoz vagy más szellemi irányzatokhoz fűződő viszonyára. A biográfia narratív stílusa, gazdag illusztráltsága, precíz szerkesztése lehetővé teszi, hogy a könyv ne csak a szakközönséghez, hanem a tágabb olvasóréteghez is eljusson. Nem véletlen, hogy a monográfia egy év
