Századok – 2019
2019 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Marie-Madeleine de Cevins – Olivier Marin (szerk.): Les saints et leur culte en Europe centrale au Moyen Age (XIe-début du XVIe siecle) (Uhrin Dorottya)
439 TÖRTÉNETI IRODALOM a késő középkori érzékeny áhítat kívánalmai szerint újraformálták, és a Passio köré építették. A karthauzi Névtelen sermói az Érdy-kódexben pedig azt hangsúlyozzák, hogy nemcsak Ferenc kapta meg azt a kegyet, hogy megjelentek rajta Krisztus sebei. Stanislava Kuzmová a tanulmányában azt mutatja be, miként vált Szent Szaniszló Krakkó és a lengyelek védőszentjévé. Szent Szaniszlót csak 1253-ban avatták szentté, előtte mások voltak a lengyel város mennyei patrónusai. A katedrálist először a cseh Szent Vencelnek szentelték, de Szent Flórián kultuszát is megpróbálták propagálni a városban. Ez utóbbi szent ereklyéit 1184-ben hozták Itáliából, és a városon kívül alapítottak a tiszteletére templomot, de kultusza nem vált igazán népszerűvé, Szaniszló kanonizációja után pedig végképp meggyengült. A késő középkorban Szaniszló kultusza egyre növekedett, amit a helyi, modern szentek iránti áhítat sem csökkentett. Geneviève Bührer-Thierry Szent Adalbert élete és tisztelete segítségével járja körbe a közép-európai nemzeti szent kérdésének problematikáját. Szent Adalbertet a középkorban több nemzet is a magáénak vallotta, így a csehek, lengyelek, magyarok és a poroszok is. A szerző fő kérdése, amelyet a címben is feltett, hogy vajon Adalbert európai vagy inkább nemzeti szentnek tekintendő-e. A válasza pedig az, hogy egyik sem, inkább a „nemzetek feletti” jelzővel írhatnánk körül legpontosabban kultuszának jellegét. Madas Edit a tanulmányában a magyar szent királyok közép-európai kultuszára koncentrál, liturgikus és hagiográfiai forrásokra építve. A korban főként német, osztrák, cseh és lengyel területeken található meg a magyar szent királyok kultusza, de ez fordítva is igaz: magyar eredetű liturgikus könyvek is tartalmazzák osztrák, cseh, lengyel és német szentek ünnepét vagy legendáját. Emellett Madas Edit a magyar szentek külföldön használt/szerkesztett legendáit is összegyűjtötte, munkájában Szent István legendáira összpontosítva. Kutatása eredményeképpen megállapítja, hogy a magyar szentek legendáit főleg osztrák és lengyel kódexekben találhatjuk meg, amelyeket cseh és délnémet kódexek követnek. A tanulmánya végén egy hasznos táblázatot is közöl azokról a külföldi kéziratokról, amelyek a magyar királyszentek legendáit tartalmazzák. A listát egy adattal ki tudom egészíteni: a Scriptores rerum Hungaricarum által lappangónak jelölt Lvov-Lembergi-kódexről már Tóth Sarolta megírta (Magyar és lengyel Imre-legendák. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Historica 11. [1962] 1–72.), hogy ma Boroszlóban, az Ossolineumban őrzik (a jelzete II. 1944.). Időközben – mint 2018 tavaszán rábukkantam – a kódex tartalmát az interneten is elérhetővé tették (https://bit.ly/2G8E4QQ). A kódexben Szent István legendája a fol. 371r–375r, Szent Imre legendája pedig a fol. 375r– 377v-n található. Ivan Gerát Szent László legendaciklusának ikonográfiai párhuzamait elemzi a Magyar Anjou Legendáriumból kiindulva. A szerző ‒ ízekre szedve a legenda egyes motívumait ‒ bemutatja, hogy a szent király élettörténetének mely topikus elemei találhatóak meg más szentek legendáiban. Felhívja a figyelmet arra az érdekességre, hogy a fennmaradt retabulumokon nem szerepel Szent László, ám a legendájából ismert toposzok gyakoriak (természetesen más szent élettörténetének keretébe foglalva). Mindezt Gerát azzal magyarázza, hogy a városok (illetve azon területek, ahonnan fennmaradtak ilyen emlékeink: a Felvidék és Erdély) lakói, e művek megrendelői gyakran németek voltak, legalábbis szorosan kapcsolódtak a Birodalomhoz, Szent László legendájának pedig erőteljesen németellenes éle volt. Végezetül: csak remélni merem, hogy ennek a kötetnek lesz folytatása, hiszen még számtalan kérdés megválaszolásra vár, és talán egyszer Vauchez művéhez hasonló szintézis is születhet. A szentek tisztelete (és a kereszténység) összekötötte egész Európát, ezért a közép-európai szentkultuszok kutatásáról világnyelveken megjelent eredmények kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Uhrin Dorottya
