Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: A lengyel hatás a magyar demokratikus ellenzék tevékenységére, 1980–1981
A LENGYEL HATÁS A DEMOKRATIKUS ELLENZÉK TEVÉKENYSÉGÉRE, 1980‒1981 422 Wiktor Kulerski A harmadik lehetőség című írásában hasonló alapállásból bírálta Kurońt. Ő is amellett érvelt, hogy nem a forradalom és a kompromisszum között kell választani, hanem van egy harmadik lehetőség is, mégpedig a „földalatti társadalom” kiépítése. Persze mind Bugaj, mind Kulerski számolt azzal, hogy a tízmillió tagot számláló Szolidaritás még ha illegalitásba kényszerítve is, de létezik. Magyar Bálint javaslata viszont éppen a szerényebb, de elérhető magyar célokat fogalmazta meg. Bauer Tamás is inkább Kuroń javaslataival vitatkozott. A lengyel gondolkodó még 1976-ban vetette fel annak lehetőségét, hogy miközben Lengyelország nem változtat a Szovjetunióhoz fűződő viszonyán, belső berendezkedésében kaphat engedményeket, létrejöhet a politikai pluralizmus. Ezt Kuroń finnlandizációnak nevezte.67 Bauer 1981. december 13. után úgy látta, hogy Magyarországon ennél szerényebb célokat lehet csak kitűzni és a politikai pluralizmus helyett érdek-képviseleti pluralizmust javasolt kivívandó célként. Ezt ő a finnlandizációval szemben illírizálásnak nevezte, utalva a jugoszláv modellre. Elképzelésének lényege az volt, hogy a kormányzattól kell várni a kezdeményezést, bízni kell a „jó király” bölcs reformpolitikájában. A társadalom pedig autonóm kezdeményezésekkel katalizátor szerepet tölthet be. Ezért Bauer szerint nem is kellene ellenzékről beszélni.68 Meglepő módon még ennél is op portunistább álláspontot képviselt Konrád György. Ő egyenesen arra szólított fel, hogy amíg nincs komoly esély arra, hogy a jaltai rendszer két alappillérén – vagyis a katonai szövetségi rendszeren és az egypártrendszeren – változtasson az ellenzék, „addig segítsük a paternalista tekintélyuralmi politikai szerkezet értelmes, becsületes, demokratikus hajlandóságú embereit abban, hogy ezen a mai államszocialista gépezeten belül a lakosság számára minél kedvezőbb, az állami túlhatalmat korlátozó döntéseket hozzanak.”69 Ez a program visszalépést jelentett volna az addig elértekhez képest, de jól mutatja, hogy a hadiállapot bevezetése a magyar ellenzék egyes tagjaiban rezignációt váltott ki. Összegezve a lengyel hadiállapot magyarországi hatásait, megállapíthatjuk, hogy az vízválasztó volt abban a tekintetben, hogy a hivatalos pártpolitikával szemben jól elkülöníthetően megjelent a magyar ellenzék. Amíg a párt teljes támogatásáról biztosította Jaruzelskit a lengyel belpolitikai helyzet „stabilizálásában”, addig a magyar ellenzékre óriási hatással volt a lengyel Szolidaritás működésének tizenhat hónapja, és hiába szűkült a mozgástere a hadiállapot bevezetése után, önszerveződését, fejlődését már nem lehetett megállítani. Érezte ennek 67 Lásd Jacek Kuroń: Myśli o programie działania. Aneks (1977) 13–14. sz. 4–32. 68 Csonka D. [Bauer T.]: Az optimista alternatíva körvonalai i. m. 69 Konrád Gy.: Adottságainkból kell kiindulnunk i. m.
