Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: A lengyel hatás a magyar demokratikus ellenzék tevékenységére, 1980–1981
MITROVITS MIKLÓS 421 bevezetése utáni helyzetértékelésről szóló vita töltötte ki a legtöbb helyet. Ez volt a legfontosabb téma a magyar ellenzéki mozgalomban, és jelentősen befolyásolta a programadás irányait is. Kis programja annyiban rokonítható volt Kuroń téziseivel, hogy fel akarta készíteni az ellenzéket arra, hogy adott helyzetben világos programmal rendelkező, megfelelő partnere lehessen a párthatalomnak. Kuroń persze radikálisabb volt, ő arra számított, hogy lesz majd egy újabb társadalmi robbanás, amire fel kell készülni, sőt az erőszakot sem zárta ki a társadalom eszköztárából. Kis másfelől Władysław Frasyniuk programjából merített, aki azt képviselte, hogy „fel kell készíteni a társadalmat, szellemi készenléti állapotban kell tartani, és kiválasztani a pillanatot, amikor a győzelem a legvalószínűbb”. E programmal ellentétben Magyar Bálint Polgárrá válni című írásában 66 arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar helyzet más, mint a lengyel, ezért az ellenzéknek is másképpen kell politizálnia: „A lengyel típusú konfrontáció nálunk nem szükséges, nem elkerülhetetlen és nem is kecsegtető.” Úgy vélte, hogy Magyarországon elsősorban arra kell koncentrálni, hogy a hatalmat tárgyalásokra kényszerítsék. Elgondolása szerint ezt a célt úgy lehet elérni, ha az államtól elnyert autonóm gazdasági területeket konszolidálják, kiszélesítik, törvényekkel megerősítik, és ezzel egyidejűleg gazdálkodó és érdekvédelmi köröket, egyesületeket, szakcsoportokat szerveznek. Ezek az „autonóm területek”, valamint gazdálkodó és érdekvédelmi körök pedig szerezzenek minél több kompetenciát és döntési jogkört az államtól. Ha ez megtörténik, akkor képesek lesznek valódi társadalmi nyomást gyakorolni a hatalomra, követeléseiket képesek lesznek a lehetőségekhez szabni. „A gazdasági kényszerek hatására tett engedmények megvédhető jogokká alakulhatnak át.” Magyar Bálint programja összecsengett Zbigniew Bujaknak a Pozícióharc című írásában foglaltakkal, valójában annak továbbfej lesztett, magyar környezetre adaptált változata volt. Bujak is amellett érvelt, hogy a társadalom minden egyes rétegének ki kell építenie az ellenállás szervezeteit az élet minden területén, hogy meg kell teremteni a lehetőséget a hatalomtól független társadalmi életre. Nem kellenek vezetők, hanem a szakszervezetek, a plébániák, a független sajtó és kiadók, az alkotókörök, a Munkás Egyetemek Hálózata és más hasonló körök autonóm tevékenységének kiszélesítésére kell törekedni. 62–65.; Vas János : Munkásellenőrzést! 1983. 7. sz. 66–67.; Kovács Eszter [Szalai Erzsébet]: A liberális alternatíva társadalmi feltételeiről. 1983. 7. sz. 68–73.; Szabadgondolkodó [Krasznai Zoltán]: Jelszavaink legyenek: haza és haladás. 1983. 7. sz. 74–117.; Konrád György: Adottságainkból kell kiindulnunk. 1983. 8. sz. 58–63.; Vajda Mihály: Ellenzék vagy kritikai nyilvánosság. 1983. 8. sz. 64–69.; Krokovay Zsolt: Gondolatok a Gondolatokról. 1983. 8. sz. 70–72.; Tamás Gáspár Miklós: Amiért mégis. 1983. 8. sz. 75–87. 66 Kürthy E. [Magyar B.]: Polgárrá válni. i. m. Magyar Bálint 1996 és 1998, majd 2002 és 2006 között oktatási és kulturális miniszter.
