Századok – 2019

2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: A lengyel hatás a magyar demokratikus ellenzék tevékenységére, 1980–1981

MITROVITS MIKLÓS 407 azok többsége erre az esetre a harc szükségessége mellett foglalt állást. Ismertette egy francia közvélemény-kutató intézet lengyelországi adatait is, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a lengyelek 65%-a a fegyveres harcot választaná, ha a szovjet beavatkozás megtörténne. 14 Hegedüs András15 1981. február 9. és május 11. között nyolc előadást tartott, köztük lengyel témában is. Az első előadás napján váltották le Józef Pińkowski mi­niszterelnököt és zárták ki a pártból. Erről a magyar sajtó is tudósított. Wojciech Jaruzelski tábornokot, nemzetvédelmi minisztert ugyan csak két nap múlva válasz­tották meg utódjául, de a magyar ellenzéki körökben már aznap rosszat sejtettek. Halda Aliz – a Nagy Imre-perben kivégzett Gimes Miklós élettársa – félelmeiről írt azon a napon A Napló ba, a demokratikus ellenzék géppel írt kiadványába: „Ma délután a LEMP KB plenáris ülésének közleményét hallgattam végig: úgy látszik, kezd igazán komolyra fordulni a dolog. Lehet, hogy füstbe mennek a reménykedé­sek, és megérjük, hogy a magyar katonák fognak lövöldözni a lengyel munkásokra [...]. Olyan ez, mint egy lidércnyomás. Mostanáig ugyanaz a vakremény éltetett, ami 56-ban: a 20. század kellős közepén, Európa kellős közepén ez nem történhet meg – mondogattam akkor. Aztán kiderült, hogy minden megtörténhet. S most megint? No de ne fessük az ördögöt a falra. Még nem indultak meg a csapatok.” 16 Hegedüs András azonban még nem a várható végkimenetelről beszélt február 9-ei előadásán, hanem arról, hogy Lengyelországban „pluralisztikus szocializmus” alakult ki, és van egy „partnerségi viszony”, ami lehetőséget ad az önigazgatási rend­szer kialakítására. Ezt ő egy új „történelmi blokknak” nevezte. Úgy látta azonban, hogy a Szolidaritás csupán a kommunista párt partnere kívánna lenni, semmi több, s úgy gondolta, hogy a Szolidaritás nem akarja megdönteni a fennálló társadalmi ren­det. Május 4-én egy egész előadást szentelt a lengyel helyzet értékelésének, amit má­jus 11-én folytattak vitával. Hegedüs ekkor már óvatosabb volt. Megállapította, hogy a társadalom képes arra, „hogy a belső helyzetet megszilárdítsa és »taktikus« úton jusson el a reformok teljes megvalósításáig”. Érvelt a kompromisszum fenntartásának fontossága mellett, s óvott a Varsói Szerződés beavatkozásától. Végül megállapította, hogy Magyarországon is időszerű lenne a lengyelországihoz hasonló reform. 17 A vitához hozzászólt Szász István is, a Magyar Nemzet munkatársa, aki lengyel felesége révén jól ismerte a lengyelországi helyzetet. Ő radikálisabb hangnemet 14 ÁBTL 3.1.5. O-19764/1. 15 Hegedüs András miniszterelnök 1955. április 18. és 1956. október 24. között. A forradalom kirob­banása után kénytelen volt lemondani és átadni helyét Nagy Imrének. Pár nappal később a Szovjetuni­óba menekítették, 1958 szeptemberében tért haza. Tudományos munkakörökben helyezkedett el. 1968-ban tiltakozott Csehszlovákia megszállása ellen, 1973-ban kizárták a pártból, ezt követően pedig egyre inkább az ellenzékhez közeledett. Rendszeresen részt vett a „repülő egyetemek” előadásain. 16 A Napló 1977–1982 (Válogatás). Vál., szerk. Barna Imre et al. Bp. 1990. 329. 17 ÁBTL 3.1.5. O-19764/2.

Next

/
Thumbnails
Contents