Századok – 2019

2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében

PüSKI LEVENTE 393 hogy a Kisgazdapárt immár megkerülhetetlen tényezővé vált. Utóbbi persze 15 baloldali politikus támogatásával egymaga is többséget alkothatott volna, ám ez pusztán matematikai lehetőséget jelentett. Az OKGFP-ben helyet foglaló kon­zervatívok és szélsőjobboldaliak ugyanis semmiképp nem mentek volna bele egy, a Nemzeti Demokrata Pártot, a Kossuth-pártot, Rassayékat és néhány liberális pártonkívülit magába foglaló koalícióba, s ilyen lehetőség nemcsak ekkor, hanem korábban, az első nemzetgyűlés egész ciklusa alatt sem került szóba. 46 A pártpolitikai erőviszonyok fenti alakulása így egyértelműen Bethlennek kedvezett. Ellenzéki oldalon a meglehetősen nagy tagoltság miatt egyetlen tö­mörülés sem tudott számottevő erőt szembeállítani a kormányzattal, illetve párt­jával, s annak sincs nyoma, hogy a baloldali és keresztény ellenzéki irányzatok valamiféle Bethlen-ellenes, szélesebb bázisú összefogásra törekedtek volna. Ami pedig a Kisgazdapártot illeti, annak belső megosztottsága szintén a miniszterel­nök malmára hajtotta a vizet. Az adott szituációból tehát egy olyan tömörülés kialakulása következett, amely a Kisgazdapártra és bizonyos konzervatív erőkre épül. Ha azonban pusz­tán az aktuális nemzetgyűlési legitimáció oldaláról nézzük a helyzetet, akkor nem volt elkerülhetetlen az Egységes Párt megalakítása, hiszen a Kisgazdapárt, a KNEP vagy csak a KNEP-többségi csoportosulás, a disszidensek és egyes párton­kívüliek koalíciója is elegendő hátteret nyújtott volna a kormányzáshoz a nemzet­gyűlés hátralévő, rövid idejében. De lehetett volna a koalíció későbbi fenntartá­sával is próbálkozni. Ám itt lép képbe a történelmi szubjektum szerepe. Bethlen tisztában volt azzal, hogy egy ilyen forgatókönyv semmi jóval nem kecsegtet a számára. A következő választáson – stabil pártháttér nélkül – bekövetkezhet a konzervatív tábor marginalizálódása, kormányának pozíciója pedig teljesen in­stabillá válik vagy egyszerűen alárendelődik a pártok és az azokat alkotó érdek­csoportok akaratának.47 A kormányfő a nagyobbik rossz elkerülése érdekében vállalta a csatlakozást a Kisgazdapárthoz. Tisztában volt azzal, hogy a létrejött Egységes Párt is összetett és heterogén képződmény, amelyet – a parlamenti erő­viszonyokkal párhuzamosan – belülről lehet és kell átalakítani. Kérdés azonban, hogy Bethlen gondolatmenete mennyire tekinthető meg­alapozottnak, illetve az esetleges politikai válsághelyzet, az instabil kormányzás elkerülése érdekében valóban nem volt-e más út a számára? Ideológia-hatalmi 46 Az 1920–1922 közötti eseményektől túlságosan messzire vezetne annak elemzése, milyen lehetősé­geket kínált volna az a szituáció, ha a szociáldemokrata párt részt vesz a nemzetgyűlési választásokon, és politikusai is ott ülnek a törvényhozás padsoraiban. 47 Sipos Balázs az 1920–1922 közötti időszak egyik legfőbb ismérvének azt tartotta, hogy „a törvény­hozás, a képviselők többsége ekkor »diktálni« tudott a miniszterelnöknek”. Lásd Sipos B.: A Hor­thy-korszak i. m. 145.

Next

/
Thumbnails
Contents