Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Püski Levente: Végjáték és kezdet. Az első nemzetgyűlés pártstruktúrája 1922 első felében
VÉGJÁTÉK ÉS KEZDET 392 (keresztény-kisgazda) váltógazdaság kialakulásának feltételei. Azzal egyébként valóban számolni lehetett, hogy a következő választások a baloldali irányzatok ‒ különösen a szociáldemokraták ‒ megerősödését hozzák, ők azonban még egy teljesen titkos voksolás során sem lettek volna egyedül kormányképesek, szövetségesként pedig gyakorlatilag csak egymásra számíthattak. Jellemző módon az MSZDP lényegében véve maga is ellenzéki szerepre készült. Amint korábban már szó esett róla, konzervatív politikusok 1920 májusában kísérletet tettek egy új kormánypárt létrehozására. Az akció eredeti szándékait tekintve kudarcot vallott, illetve annyi eredménye mégis lett, hogy egyértelművé vált: a nemzetgyűlés két nagy tömörülése külön-külön nem elegendő a kormányképes többség biztosításához. Bethlen azon elképzelése, melyet miniszterelnöksége első időszakában szeretett volna megvalósítani, a parlamenti arányok alapján elvileg lehetséges volt. 1921 első felében, az akkor még 208 tagú testületben a KNEP 59 hellyel rendelkezett, mellette 22 disszidenssel, illetve pártonkívülivel lehet számolni,42 míg a Kisgazdapárt konzervatív-agrárius szárnya nagyjából 43 törvényhozót számlált.43 Mellesleg utóbbiak nélkül ekkor sem lehetett volna egy új, többséggel bíró kormányzópártot létrehozni. A kisgazdapártiak azonban 1921. október végéig sem hagyták ott tömegesen a pártjukat, utána pedig – a királykérdés kiéleződése közepette – végképp nehezen lehetett effélét feltételezni a tagokról, akik nélkül szó sem lehetett többségről. Igaz, Bethlen IV. Károly második visszatérését követően, majd 1922 tavaszán ismételten megpróbálta felvenni a kapcsolatot a radikális legitimistákkal,44 ám szorosabb együttműködésre utóbbiak pozitív visszajelzése esetén sem lett volna komoly esély. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a királypárti politikusok viszonya Horthyval látványosan megromlott, amit számos, a kormányzónak címzett nyílt politikai támadás is kifejezésre juttatott.45 Az pedig már valóban az irreális bűvészmutatványok közé tartozott volna, hogy Bethlen egyszerre tartsa meg a kormányzó bizalmát és állítsa helyre a jó viszonyt Andrássyékkal. Bethlen így módosításra kényszerült, melynek következtében terveiben egy KNEP nélküli kormányzópárt létrehozása került előtérbe. Mellesleg Andrássyék kiválása után még jobban leértékelődött a KNEP súlya, hiszen 1922. január végén a mandátumoknak már csupán 23,4%-át birtokolták. A mondottak egyúttal azt jelentik, 42 Ebben az esetben nem az 1921-es adatokat, hanem a később ténylegesen Bethlen-pártiakat vettük figyelembe. 43 Sipos J.: A Kisgazdapárt fejlődése i. m. 423. 44 Romsics I.: Bethlen István i. m. 142.; Sipos J.: Az Egységes Párt és az 1922-es választások i. m.; Sipos József: A Bethlen-kormány és az 1922-es választások előkészítése. In: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve, 57. Főszerk. Bene János. Nyíregyháza 2015. 257–258. 45 Turbucz Dávid: Horthy Miklós. Bp. 2011. 106–107.; Püski Levente: A Horthy-korszak parlamentje. Bp. 2015. 315–316.
