Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban
A FEHÉRVÁRI KÁPTALAN ÉS KERESZTES KONVENT ORSZÁGOS HATÁSKÖRŰ HITELESHELYI ELJÁRÁSAI 322 felelő, törvényileg szabályozott módon nemes jogállású királyi embert említették előbb.37 Engel Pál nevezetes tanulmánya szerint alapvetően abból a megyéből kel lett a homo regius t kijelölni, ahová az ügy kapcsolódott. Ha több megyét érintett az eset, akkor a parancslevélben megszokott felsorolásban mindegyikből találunk valakit.38 A dolog természetéből következően nem létezhetett egy hatalmas központi nyilvántartás Budán, amelyben valamennyi megyéből felsorolták volna a feladatra alkalmas nemeseket, ezért a rendszer csak úgy működhetett, hogy a kérelmező, vagyis akinek az érdekében a parancslevelet kiállították, nevezte meg a szóba jöhető személyeket, akik valahogy – hivataluknál fogva vagy családi, baráti, üzleti kapcsolat révén – közel álltak az érdekelt félhez.39 Ezen a jól bevált rendszeren igyekezett Mátyás király változtatni: az 1486. évi 8. tc. értelmében minden megyében nyolc vagy több embert kellett választani megyei esküdtnek, akik innentől kezdve átvették a királyi emberek feladatait.40 Bár a rendelkezés életbe lépett, népszerűtlennek bizonyult: amikor 1492-ben eltörölték, már két éve a régi szabályozás határozta meg a gyakorlatot.41 Bizonyos bonyolultabb ügyek esetében, vagy amikor az udvar valamiért szükségét látta, külön e célból kiküldött kúriai személyeket is alkalmazhattak. Ezek rendszerint az udvari lovagok vagy a kancelláriai jegyzők közül kerültek ki. Különösen népszerűnek utóbbiak bizonyultak: akkor is kiszállhattak, ha nem voltak nemesek, ugyanis Eckhart Ferenc szerint elképzelhető, hogy írástudóként elvárhatta tőlük az udvar egy kiegészítő jelentés megírását is.42 Természetesen ezen személyek közbejötte drágítot ta az eljárást, így 1523-tól csak a felek beleegyezésével lehetett kiküldeni őket. 43 jelentések között mindkét fehérvári hiteleshelynél találunk ilyeneket: fehérvári káptalan – 1525. aug. 20. (DL 33 648.), 1525. aug. 23. (DL 106 774.); fehérvári keresztes konvent – 1510. ápr. 13. (DF 263 446.), 1523. jan. 27. (DF 244 287.), 1525. márc. 23. (DL 67 394.), 1525. júl. 7. (DL 101 594.). 37 Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 48. 38 Engel Pál: Királyi emberek Valkó megyében. In: Uő: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 2003. [1999] 584–585. 39 Uo. 591–593. 40 Decreta Regni Hungariae 1301–1490. I–II. Szerk. Dőry Ferenc et al. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 11., 19.) Bp. 1976–1989. (A továbbiakban: DRH) II. 271. 41 Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 49. A rendelkezés következményeit a fehérvári hiteleshelyek vonatkozásában lásd 51. jegyz. 42 A fehérvári hiteleshelyek országos hatáskörű eljárásainál a következő esetekben találkozunk kancelláriai jegyzőkkel: fehérvári káptalan – 1433. jún. 19.: Somogyi Mihály nagyobb kancelláriai jegyző (A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára I–XII. Szerk. Nagy Imre et al. Pest– Bp. 1871–1931. VIII. 524–526.), 1438. márc. 14.: Ormányi Mihály kancelláriai jegyző (DL 100 542.), 1459. nov. 3.: Gradeci János kancelláriai jegyző (A Balassa család levéltára 1193–1526. Szerk. Fekete Nagy Antal – Borsa Iván. [Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 18.] Bp. 1990. [A továbbiakban: Balassa] 346. sz.), 1463. ápr. 18.: Szakácsi Balázs kancelláriai jegyző (DL 45 042.), 1466. aug. 25.: Martonosi Benedek kancelláriai jegyző (DL 16 378.); fehérvári keresztes konvent – 1487. márc. 27.: Petrovinai Máté kancelláriai jegyző (DL 101 032.), 1524. jún. 20. után: Vetési András kisebb kancelláriai jegyző (DL 105 191.). 43 Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 49–50.
