Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban
RIBI ANDRÁS 323 Országos hatáskörű hiteleshelyek gyakorlati tevékenységét vizsgálva rendkívül fontos szerepet kell tulajdonítanunk a királyi embereknek: még ha a káptalan és a konvent törekedett is arra, hogy az ország legkülönbözőbb megyéibe a környékről származó vagy legalább ott korábbi eljárások kapcsán már megfordult személyt küldjön, akkor is világos, hogy a homo regius nak egyfajta kalauz vagy „idegenvezető” szerepet is be kellett töltenie. Ez annak tükrében is érdekes, hogy a megyebeli királyi emberek jól ismerhették a térségben működő hiteleshelyek személyzetét, sűrűn jártak el közösen, ám egy országos hatáskörben végbemenő eljárásnál ez nyilvánvalóan nem volt így; a hivatalos közegeket minden bizonnyal a felperes vagy képviselője mutatta be egymásnak. Talán az ebben rejlő visszaélések lehetőségét akarta az udvar megakadályozni azzal, hogy az országos hatáskört később elnyerő keresztes konvent esetében a kezdeti időszakban az ügyek nagyobb részében kúriai kiküldöttel kellett kiszállniuk: 1450 és 146344 között 17 eljárásból 11 alkalommal. 45 A fehérvári káptalan esetében erre talán azért nem volt szükség a kezdetekkor, mert az első bő két évtizedben – 1410 és 1433 között – csupán néhány országos hatáskörű ügyben kellett közreműködniük;46 ezeken minden bizonnyal jobban rajta tudták tartani a szemüket az érdekelt felek. Különleges kúriai kiküldöttek munkájára a későbbiekben általában akkor számítottak, ha több megyét is érintett az eljárás: ezek az ügyek valóban megfeleltek az eckharti „bonyolultabb” jelzőnek,47 ráadásul sok esetben az egyszerűség is ezt kívánta meg. Például ebbe a sorba illeszkedik a káptalan eljárásai közül az a Lévai Cseh Péter macsói bán részére végrehajtott birtokba vezetés, amely Bars, Bodrog, Fejér, Hont, Pozsega, Tolna, Valkó, Vas és Veszprém megyei birtokokat is érintett; Szepesi János kanonok társa Karátnaszentjánosi Péter kúriai kiküldött volt.48 Hasonló példa természetesen a konvent részéről is felsorakoztatható: amikor Bátori András neje, Rozgonyi Katalin megkapta családi örökségként Csicsva, Cserép és Monyorós várakat tartozékaikkal együtt, akkor az Abaúj, Borsod, Heves, Pest, Sáros és Zemplén megyét érintő birtokba vezetésnél sem 44 A fehérvári keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásainak száma Mátyás koronázása után, de különösen az 1470-es években nőtt meg. Vö. Ribi A.: Miért működött i. m. 91. 45 1450. dec. 30. (DL 39 294.), 1451. aug. 12. (DL 14 480.), 1451. szept. 2. (DL 14 482.), 1452. febr. 27. (DL 14 519.), 1452. febr. 27. (DL 14 515.), 1452. márc. 22. (DL 14 528.), 1452. ápr. 15. (DL 39 818.), 1453. márc. 21. (DL 14 643.), 1453. márc. 23. (DL 38 700.), 1463. márc. 19. (Balassa 361. sz.), 1463. márc. 20. (Balassa 362. sz.) 46 1410. szept. 21. (Sopron vm. I. 633–635.), 1412. febr. 7. e. (Zsigmondkori Oklevéltár. I–XIII. [1387–1426]. Szerk. Mályusz Elemér et al. [Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3–4., 22., 25., 27., 32., 37., 39., 41., 43., 49., 52. és 55.] Bp. 1951–2017. (A továbbiakban: ZsO) III. 1710. sz.), 1412. júl. 20. (ZsO III. 2450. sz.), 1424. jún. 29. (ZsO XI. 772. sz.), 1425. máj. 17. (ZsO XII. 527. sz.), 1428. dec. 13. (DL 71 946.), 1429. szept. 19. (DL 12 086.), 1429. dec. 21. (DF 287 921.) 47 Vö. Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 71–72. 48 1428. dec. 13. (DL 71 946.)
