Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban
RIBI ANDRÁS 321 és mindig minden birtokrésznél jártak. A füzetté fűzött, 46 oldalas oklevelet végül 1478. november 24-én állították ki.30 Hasonlóképpen szélsőséges példa lehet Solymos és Bolondóc esete. Miután 1477 elején az Alsólendvai Bánfi család tagjai egyezséget kötöttek a király előtt az Arad megyei Solymos és a Trencsén megyei Bolondóc várak ügyében,31 Mátyás király január 20-án adott parancsot a fehérvári káptalannak, hogy a Bolondóc várában és annak Nyitra és Pozsony megyei, valamint Solymos várában és annak Arad, Temes és Zaránd megyei tartozékaiban lévő királyi jogot – amelyet a szerződés megerősítésével adományozott a családnak az uralkodó – iktassák Alsólendvai Bánfi Miklós és testvére, Jakab részére. A káptalan nem sokkal később kiszállt, és Solymosról említést sem téve Nagymihályi János kúriai kiküldöttel végrehajtották a parancsot Bolondóc váránál.32 Solymos végül bő két évvel később került sorra: az 1477. évi parancsra hivatkozva Mutnoki László kúriai kiküldöttel végül az ebben lévő királyi jogokat is iktatták. 33 Végeredményben elmondható, hogy a hiteleshelyi eljárások még az országos hatáskörű ügyekben is gyorsnak mondhatók a szélsőséges példák ellenére. A gyors végrehajtás nyilvánvalóan érdekében állt a felperesnek és a hiteleshelyek személyzetének is: előbbi szeretett volna minél előbb túl lenni az ügyön, minél előbb elfoglalni az esetleges birtokot, a hiteleshely számára pedig nem volt kifizetődő, ha valamely kanonok vagy keresztes túl sokáig volt távol. A konvent esetében ez a rendi fegyelem szempontjából is hátrányos lehetett, míg az anyagi megfontolások mindkét intézménynél szerepet játszottak, hiszen aki kiküldetésben volt, nem tudott új ügyet vállalni. 34 A királyi emberek szerepe35 A hiteleshelyi jelentések következő eleme az eljárók személyének megadása. Amennyiben volt ilyen,36 mindig a jelentés igazságtartalmáért ténylegesen 30 1478. nov. 24. (DL 18 145.) Az oklevélről bővebben lásd Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1986) 197–226. 31 1477. jan. 3. (DL 17 904.) 32 1477. márc. 25. (DL 17 908.) 33 1479. máj. 12. (DL 18 150.) 34 A hiteleshelyi díjakról lásd Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 101–103. Vö. Dreska G.: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi tevékenysége i. m. 36. 35 A következőkben királyi embernek nevezek mindenféle, központi parancsra eljáró személyt, függetlenül a parancsadó hivatalától. Vö. Dreska G.: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi tevékenysége i. m. 72. 259. lj. A parancsadók aránya a következő: fehérvári káptalan – 90: király, 25: nádor, 11: országbíró, 2: dalmát bán, 2: királyné, 2: országnagyok, 1: kormányzó; fehérvári keresztes konvent – 146: király, 48: nádor, 21: országbíró, 8: ismeretlen, 3: országnagyok, 2: kormányzó. 36 A Jagelló-korban elterjedt az ún. személyhez intézett meghagyó levél (littere preceptorie), amit elegendő volt a hiteleshelyi kiküldöttnek egyedül is kézbesíteni. Lásd Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyes-házi királyok alatt. Bp. 1899. 197. Az országos hatáskörű
