Századok – 2019

2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban

RIBI ANDRÁS 319 parancsot kapott a fehérvári konvent és a szintén országos hatáskörrel rendelkező budai káptalan: mindkét hiteleshelyet felszólította a király, hogy iktassák mindkét várat és tartozékait. Ehhez a kereszteseknek szóló mandatum ban öt, a káptalannak szólóban tíz királyi embert ajánlott a kedvezményezett. Végül az eljárásokra eltérő időpontban, eltérő királyi ember közbejöttével és eltérő helyszíneken került sor: a konvent július 21-én vezette be Orbán püspököt a Zólyom megyei Saskő birtokába, míg a káptalan július 12-én járt el ugyanígy a Bars megyei Lipcse kapcsán. Tehát a két hiteleshely tulajdonképpen kettéosztotta a feladatot, ami nem lehetett véletlen: a királyi emberek nevének parancsba foglalásából láthatjuk, hogy az udvarban ezt eleve így is tervezték, de arra már nem vették a fáradtságot, hogy a szöveg egyéb részeit is átfogalmazzák. Sajnos az 1525. évi németújvári adomány esetében nem vé­gezhető el a vizsgálat, hiszen csak a vasvári káptalanhoz címzett – egyébként még a királyi emberek felsorolása tekintetében is szóról szóra megegyező szövegű – királyi parancslevél maradt fenn. Ugyanakkor a konvent jelentéséből kiderül, hogy ezúttal tiltakozás történt a birtokba vezetésnél, így talán azért volt szükség két hiteleshelyre, mert eleve számítottak a konfliktusra, és így legalább az ellentmondás nélküli birto­kok iktatásáról ki lehetett állítani a privilégiumot – ez lehetett jelen esetben a vasvári káptalan elveszett kiadványa –, a többi birtok ügyében pedig az idéző jelentést. A parancslevelek elemzése abban is a segítségünkre lehet, hogy megállapításokat tegyünk az eljárások időtartamára nézve. Egyetértve Eckhart Ferenccel – aki szerint meglehetősen rövid idő, átlagosan két-három hét volt egy-egy eljárás időtartama – eh­hez három dátumot kell ismernünk: a parancs keltét, a „terepen” zajló eljárás időpont­ját és magának a jelentésnek a dátumát.24 Ez különösen érdekes egy országos hatás­körrel bíró intézmény esetében, hiszen a hiteleshelyi kiküldötteknek gyakran nagyon nagy távolságokat kellett bejárniuk a kor közlekedési viszonyai között. Az átlagos idő­tartam kiszámításának nincs értelme, hiszen rengeteg tényező – a kedvezményezett igyekezete, az iktatandó birtokok nagysága és földrajzi fekvése, szükséges volt-e pár­huzamos jelentés készítésére, időjárás, belpolitikai események, török betörések – befo­lyásolhatta, hogy milyen gyorsan jutott el a parancs a hiteleshelyhez, és mennyi idő alatt ért vissza a kiküldött. Ráadásul problémát jelent, hogy nagy birtokadományok esetében sokszor nem lehet meghatározni az oklevél pontos keltét. Például 1524. már­cius 16-án II. Lajos király megparancsolta a fehérvári kereszteseknek, hogy vezessék be Bélteki Drágfi Jánost és Kanizsai Lászlót Erdőd, Kővár, Sólyomkő, Kanizsa, Sárvár, Léka, Kapuvár, Csókakő és Velike várak és tartozékaik összesen tíz megyére kiterjedő birtokába. Az oklevél beszámol róla, hogy a kiküldöttek június 5-én és „aliis diebus” („más napokon”) végrehajtották a feladatot az egyes váraknál, majd anélkül, hogy 24 Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 54.

Next

/
Thumbnails
Contents