Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban
A FEHÉRVÁRI KÁPTALAN ÉS KERESZTES KONVENT ORSZÁGOS HATÁSKÖRŰ HITELESHELYI ELJÁRÁSAI 314 a középkor végén már csak utóbbi járt el valóban távoli és nagy értéket magában foglaló ügyekben. 6 A továbblépés egyik lehetősége ezen jelentések gyakorlati szempontú vizsgálata. A következőkben azt elemzem – törvényi szabályozások híján – a jelentések oklevélrészeinek segítségével, hogy a hétköznapi életben milyen jellemzői voltak azoknak az eljárásoknak, amelyek alkalmával a fehérvári káptalan vagy keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyként működött közre. Hangsúlyozandó, hogy az oklevélformulákban vagy a megerősítés módjában ezek az oklevelek semmiben nem különböztek a szokványos relatió któl – legfeljebb annyiban, hogy a feltűnően sok ellentmondás nélküli birtokba vezetés7 miatt jelentős részüket privilégium formá ban állították ki8 –, tehát tartalmi szempontból kellett őket elemezni. Bár a két hiteleshely kiadványaiból származó adatokat együttesen tárgyalom, elöljáróban bizonyos különbségeket szükségszerű rögzíteni. Egyfelől a káptalan kezdte korábban az országos hatáskörben való eljárást, így a napi rutin kezdeti gyermekbetegségei elsősorban ennél az intézménynél voltak megfoghatóak; a konvent a kialakult gyakorlatot vette át szűk fél évszázaddal később. Mindennek legfőképpen akkor van jelentősége, amikor a parancsok végrehajtásának konkrét elemeit vizsgáljuk. Másfelől alapvető különbségek vannak a két egyház személyi állományában; ezek egy része a társaskáptalani és szerzetesrendi létben gyökeredző eltérésekkel van összefüggésben, de egyéni életpályákból származó differenciák is akadnak. Az országos hatáskörben való eljárásra felszólító parancsok A kutatás kezdetén abból a munkahipotézisből indultam ki – részben C. Tóth Norbert tanulmánya nyomán9 –, hogy az érintett oklevelek rendszerezése után az eredetiben fennmaradt vagy a jelentésbe másolt parancsok megszövegezésében találhatok olyan utalásokat, amelyekben az uralkodó vagy nagybíró kifejezi, hogy nem mindennapi ügyről van szó, hanem olyan eljárásról, ahol szükség van az országos hatáskörű hiteleshely közbejöttére. Ugyanakkor óva intett Eckhart Ferenc megállapítása, miszerint noha a jelentések nem vizsgálhatók a parancsok nélkül, hiszen megfogalmazásuk azok hatása alatt állt, mind ezek szövege, mind 6 Ribi András: Miért működött két országos hatáskörű hiteleshely Fehérváron? Turul 91. (2018) 81–95. 7 A káptalan esetében a 133 ügyből 100 (75%), a konvent 228 vonatkozó kiadványa közül pedig 152 (67%) volt birtokba vezetés. A többi oklevelet gyűjtőnéven, peres eljárásként említem a továbbiakban. 8 A birtokba vezetések és a privilégiumok összefüggéséről lásd Eckhart F.: Hiteleshelyek i. m. 107–111. 9 C. Tóth Norbert: Zsigmond királynak a hiteleshelyekről szóló elveszett rendelete. Adalékok a kor kormányzattörténetéhez. In: Loca credibilia. Hiteleshelyek a középkori Magyarországon. Szerk. Fedeles Tamás – Bilkei Irén. (Egyháztörténeti tanulmányok a Pécsi Egyházmegye történetéből 4.) Pécs 2009. 51–53.
