Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban
313 Ribi András A FEHÉRVÁRI KÁPTALAN ÉS KERESZTES KONVENT ORSZÁGOS HATÁSKÖRŰ HITELESHELYI ELJÁRÁSAI A GYAKORLATBAN* A magyar historiográfia régi adósságai közé tartozik a koronázó városban működő és – Verbőci István szerint „in executionibus” országos hatáskörrel rendelkező – hiteleshelyek problémája.1 Ezen a hiányosságon egy közelmúltban megjelent írásomban igyekeztem enyhíteni, amelyben elsősorban az érdekelt, létező privilégiumról beszélhetünk-e, mikor alakult ki, milyen ügyekben vették igénybe, és miért működött két országos hatáskörű hiteleshely a középkori Székesfehérváron. A részletes historiográfiai bevezetőt is magában foglaló, mintegy 2500 oklevél feldolgozásával megszülető dolgozat eredményeképpen kiderült, hogy az Árpád- és Anjou-korban megszokott határjárásos birtokba vezetések megszűnését követően a káptalan 1410-től kezdve, a konvent pedig az 1450-es évek második felétől járt el a tágabb magterülettől távolabbi vidékeken; előbbi kiadványai közül 133, utóbbiéból 2282 tekinthető ilyen oklevélnek az önmagukban fennmaradt parancsle velek beleszámításával. A káptalan tagjai 45, a konvent kiküldöttei 50 megyében jártak el az 1526-ig tartó periódusban. Az ügyek túlnyomó többsége – igazolva Eckhart Ferenc évszázados hipotézisét3 – nagy adományok, több megyében fellelhető birtokok kapcsán végrehajtott iktatás volt,4 ahol egyetlen hiteleshely alkalmazását elsősorban az eljárások egyszerűsítése és olcsóbbá tétele indokolta. Míg a káptalan tevékenysége elsősorban a 15. század közepén volt jelentős, addig az 1470-es évektől a keresztesek5 kerültek előtérbe: különböző problémák miatt * A szerző az MTA BTK TTI tudományos segédmunkatársa, a tanulmány elkészítését a KH 130473. sz. projekt támogatta. Köszönöm Dreska Gábornak és C. Tóth Norbertnek a tanulmány elkészítése során nyújtott hasznos észrevételeit és tanácsait. 1 Vö. The Customary Law of the Renowned Kingdom of Hungary. A Work in Three Parts Rendered by Stephen Werbőczy (The „Tripartitum”). Ed. János M. Bak – Péter Banyó – Martyn Rady. Idyllwild 2005. II. 21. 2 Ezek közül három, minden bizonnyal kivételes eset 1450 előtti: 1390. okt. 26. után (DL 42 850.), 1432. szept. 12. (DL 90 561.), 1444. szept. 5. (DL 13 797.) 3 Eckhart Ferenc: Hiteleshelyek a középkori Magyarországon. Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Szerk. Rokolya Gábor. Ford. Csókay Balázs – Dreska Gábor. (Studia Notarialia Hungarica Tomus XI.) Bp. 2012. 71–72. 4 A káptalan oklevelei közül a több megyére kiterjedő ügyek száma 42 (32%), a konvent esetben 89 (39%). 5 A terminológiáról lásd Ribi András: Johanniták vagy keresztesek? A fehérvári konvent tagjai a középkor végén. In: Micae mediaevales VIII. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Szerk. Kis Iván et al. Megjelenés alatt. századok 153. (2019) 2. szám TANULMÁNYOK
