Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
JESZENSZKY GÉZA 31 az osztrákok hazaárulásért kivégezzék. Memoárjaiban Steed magának vindikálja a varázsszó megtalálását a „trustee” kifejezéssel. Szövegezését elfogadva augusztus 13-án nyilvánosságra hozták a négy nappal korábban meghozott döntést: „Őfelsége Kormánya elismeri [...] a Cseh–Szlovák Nemzeti Tanácsot mint a csehszlovák nemzeti érdekek legfelsőbb szervét és a jövendő csehszlovák kormány jelenlegi letéteményesét [trustee].”97 Ennek betetőzéseként a brit kormány szep tember 3-án kiegészítő konvenciót írt alá Benešsel, amely konzuláris és diplomáciai jogokat biztosított a Nemzeti Tanácsnak, elismerte a csehszlovák egységek fölötti fennhatóságát és azt a jogát, hogy képviseltesse magát a szövetségesek őket érintő tanácskozásain, végül pedig elfogadta, hogy a csehek szövetséges állampolgárok.98 Ezekkel a lépésekkel a történelmi Magyarország keleti felének majdani elcsatolását egyelőre csak hallgatólagosan elfogadó brit politika elkötelezte magát az északi országrész elszakítása mellett. A délszláv mozgalom nem tudott hasonló sikert fölmutatni, noha szeptember végére az olasz kormány – elsősorban katonai megfontolások hatására – feladta a független jugoszláv államiságot ellenző magatartását. A szerb kormány azonban nem volt hajlandó magával egyenjogú partnernek tekinteni a jugoszláv bizottságot, s a brit külügyminisztérium sikertelenül próbálta Nicola Pašićot jobb belátásra bírni.99 Az Erdélyre, illetve Magyarország keleti részeire vonatkozó román igények kérdésével brit részről a háború utolsó hónapjaiban kormányszinten már nem foglalkoztak, de a Politikai Hírszerző Hivatal feljegyzésben számolt be a Iasiból Londonba érkezett Octavian Goga és egy társa meghallgatásáról. Az osztrák–magyar hadsereg – Gogáék értesülései szerint – kimerült volt, a dezertálás és a lázadás általános jelenségnek számított, és sokan az [erdélyi] hegyekben fegyveresen várták a pillanatot, amikor Románia újból belép a háborúba. A magyarországi románok elnyomása állításuk szerint megkettőződött. A beszélgetést folytató, jól tájékozott Jones ezredes megkérdezte, hogy „milyen lesz az egyesített Románia kormányának viszonya a nemzetiségekhez Erdélyben”. Goga „szenvedélyesen és nyomatékosan” úgy válaszolt, hogy „a legteljesebb kulturális, vallási és társadalmi autonómiát fogják garantálni a többi nemzetiségnek, a székely megyék esetében közigazgatási autonómiát is”.100 Az 1916-ban kötött titkos bukaresti szerződés a Románia által 1918 májusában aláírt különbékével 97 Uo. 294–295.; Calder, K. J.: Origins i. m. 204–206. 98 Uo. 210. 99 Uo. 202–204. 100 Jelentés az Octavian Gogával folytatott beszélgetésről. London, 1918. szept. 25. FO 371/3133 No. 166, illetve CAB 24/65, 156–160. A brit Külügyminisztérium Politikai Hírszerző Osztályának bizalmas feljegyzése két román vezetővel folytatott beszélgetésről. Közli Jeszenszky Géza . archívN ET. XX. századi történeti források 18. (2018) 4. sz. (https://bit.ly/2BhCffo, letöltés 2018. okt. 20.)
