Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
A NŐI KOMMUNIKÁCIÓ STRUKTÚRÁI A BÁBASÁG INTÉZMÉNYÉNEK 18. SZÁZADI ÁTALAKULÁSÁBAN 310 A felsőbb hivatalos állásfoglalás és egyben ítélet 1786. augusztus 9-re datálva Festetics Antal helytartótanácsi tanácsos tollából származik.36 A hosszadalmas bábakonfliktust egy salamoni ítélettel zárja le: Szemere alszolgabíróra bízza, hogy mindkét bábát hivatalában erősítse meg, és a törvény nevében is hirdesse ki a faluban, hogy a szülő asszonyok a kettő közül azt hívják bábának, akihez nagyobb bizodalmuk van. A kálvinista lelkész ügyében pedig elrendeli, hogy Szemere az egész falu jelenlétében keményen intse meg. Ugyancsak Szemerére bízza a ki nem fizetett stólapénz behajtását. Ha valaki a fizetést megtagadná, az alszolgabíró feladata egy listát továbbítani a vármegye felé az engedetlenek nevének és tartozásuk összegének feltüntetésével. Végül Oláh Jánosra mint a háborúságok egyik fő előmozdítójára, hat botütést méret Festetics. Szemere az 1786. szeptember 16-ára datált jelentésében számol be Festetics tanácsosnak az utasítás végrehajtásának körülményeiről és nehézségeiről.37 Az alszolgabíró 1786. augusztus 31-én utazott el Alsónémedibe, hogy eleget tegyen az utasításnak. A jelentésből kiderül, hogy a két bába ügyének rendezése bizonyult a legkönnyebb feladatnak: az utasításnak megfelelően a falu nyilvánossága előtt kihirdette, hogy mindenki kedve szerint választhat ezentúl bábát. Ezt a falu egész népe elfogadta és senki sem mondott ellen. A református lelkészt nyilvánosan megintette, aki Szemere szemrehányásaira azt válaszolta, hogy ezentúl minden erejével azon lesz, hogy az ügyben való ártatlansága felszínre kerüljön. Ha ez máshogyan nem megy, nem riad vissza attól sem, hogy bármilyen hivatalhoz forduljon. A jelentés arról árulkodik, hogy az alszolgabíró számára a katolikus papnak járó stólapénz behajtása már sokkal nehezebb, sőt szinte reménytelen feladatnak bizonyult. A falu református hívei úgy vélekedtek, hogy a pénz utólagos beszedéséről szóló rendelkezést Szemere a katolikus pap érdekében hozta. Sőt a katolikus pap előadása szerint a kálvinista lelkész egyenesen azt terjeszti, hogy ez a rendelkezés Szemere és a katolikus plébános közötti összeesküvés eredménye. A lényeg, hogy az adósok nem akartak fizetni. Az alszolgabírónak – minden erőfeszítése ellenére – pénz helyett be kellett érnie a hátralékokról szóló kimutatással, amelyet a katolikus pap készített el. Végül Oláh János hat botütését a jóakaratú Szemere elhalasztotta. Oláh maga kérte ezt 68 éves korára hivatkozva. Miután az alszolgabíró engedett a férfi könyörgésének, Oláh rögtön beadott egy kérvényt, hogy büntetését másféle testi fenyítésre váltsák. Kövessük a pereskedő asszonyok módszereit és pontokba szedve vegyük számba az eset történeti tanulságait: 36 MNL PML IV. 2. VII. 17. cs. Festetics Antal helytartótanácsi tanácsos 1786. aug. 9-én kelt állásfoglalása. 37 MNL PML IV. 2. VII. 17. cs. Szemere Ferencz vármegyei alszolgabíró 1786. szept. 16-án kelt jelentése.
