Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
KRÁSZ LILLA 311 1. Az eset nemcsak a vallási, hanem a mélyben rejtező etnikai konfliktusokat is jól példázza. Feltűnő, hogy a katolikus bába igazi neve nem derül ki, mindvégig pejoratív, gúnyos felhanggal „tót bába”-ként aposztrofálják. E verbális szinten jelentkező távolságtartó „névadásban” a következő évszázadok nemzetiségi konfliktusainak egy korai variánsát fedezhetjük fel. 2. A bábát egyfelől a világi és egyházi törvénykezés és jogszolgáltatás, másfelől a helyi közösség próbálta szabályozni, kontroll alatt tartani. E két világ a bába számára csak a legritkább esetben volt összeegyeztethető. Igyekezett a mindkét oldalról jövő elvárásoknak megfelelni, de pontosan ezzel vált kiközösítetté, konfliktushelyzetek előidézőjévé. 3. Az iratok alapján pontos képet alkothatunk a bábát megválasztó női közegről, a falusi asszonyok alkotta közösségi autonómia működéséről. A bábaválasztás hosszú ideig a nők egyetlen és kizárólagos „választójoga” volt. A bábaválasztás alkalmával a társadalmi nyilvánosság egy sajátos formáját gyakorolták. Akaratuk érvényesítése és bármely egyházi és világi hatalommal szemben egyetlen autonóm joguk védelme érdekében semmilyen eszköztől sem riadtak vissza. A nem kívánt bába személye ellen kiközösítéssel, vádaskodással, passzív ellenállással, bojkottal protestáltak. Ebből azután drámai helyzetek adódtak. A református asszonyok „tót bába” elleni bojkottja miatt több családban a szülés tragikus halálesetekkel zárult. 4. A per alapján – amelyben rendhagyó módon a feldühödött református aszszonyok sirámaikkal gróf Festetics tanácsosig jutnak el – nyomon követhetővé válik, hogy a felvilágosodásban az új munkamódszereket képviselő bürokrácia a régi elveket védelmező egyházi személyekkel és a falu belső megosztottságaival szemben milyen harcokat vívott. Ebben partnernek bizonyult a diplomás, német származású vármegyei bába, aki a női hierarchia új figurája, és furcsa módon ellenfél a nyilván érzelmileg jozefinista kálvinista lelkész. Összegzés Minden adminisztratív jellegű nehézség ellenére a bábák számára kötelezően előírt vizsga nemcsak a megszerzett elméleti és gyakorlati tudást minősítette, hanem lehetőséget adott a vizsgára kötelezett nők hivatalos számbavételére, megismerésére, s általában a hivatalok számára láthatóvá tételükre. Másfelől az approbációs procedúra révén a tudásszervezés rendszerébe egy olyan eszközt építettek be, aminek segítségével elvben meghatározták az általánosan elfogadható alkalmasság szintjét, minőségét, a jó és a rossz kategóriáit, s ezzel együtt az egyén – a 18. században oly sokat hangoztatott – közjót szolgáló „felhasználhatóságát”. A különböző természetű, etnikai, vallási, nyelvi különbségekből adódó konfliktusokkal terhelt esetek és életképek rávilágítanak arra is, hogy a normatívák szabta új
