Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
KRÁSZ LILLA 309 közben ügyében a tót bábánál. A sértett bábaasszony azonban sem a papnak, sem a kétségbeesett férjnek nem állott rendelkezésére. A plébános ezután riadtan teszi fel a kérdést, hogy ezentúl ki fog a szüléseknél segédkezni. A levélből a továbbiakban kiderül, hogy a kálvinista lelkész Szemere alszolgabíróhoz fordult a tót bába ügyében, de miután tőle kedvezőtlen választ kapott, a szószékről szólt saját hívei közül az „első emberek” ellen. Kijelentette, hogy nem fog értük imádkozni, hiszen a nemes urak az ő ügyét nem pártolták a katolikusoknál. Hogy milyen ügy pártolását hiányolja a kálvinista lelkész, és miért vált számára oly fontossá a tót bába személye, az kiderül rögtön a levél következő bekezdéséből: „Az a gyakran nevezett pap [a kálvinista lelkész] az asszonyok naponkénti összejöveteleit fölhasználja és visz szaél velük, sőt a tót bába miatt éjszakai összejöveteleket is tart, s ide elküldi Oláh János megbizottját. Ezeket az asszonyokat arra bujtogatja, hogy hagyják ott a tót bábát minthogy a tót bába nem a prédikátor úr izlése szerént való. Ezek az éjszakai összejövetelek és találkozások a lázadás szagától bűzlenek. Én mint jó polgár nem mint pap figyelmeztetek. A váci dominiumhoz tartozó Alsó Némedi protestánsok az elmúlt júliusban könyörgő iratot küldtek és kérték, hogy szabadjon nekik földet foglalni a papjuk és kántoruk javára. Mielőtt egybegyűltek volna, hogy a választ meghallgassák, tartottak egy szokásos összejövetelt. Az összejövetelen Oláh János imposztor a következő szavakban tört ki: »Van elég földgye a papista papnak, a mi papunk es kántorunk szinten ugy szolgálnak mint ők, miért ne vehetnénk el a plebanos földgyébül a papunknak és a kantorunknak«”. A kálvinisták valószínűleg még 1786. év elején benyújtott kérésükre – a beadvány pontos időpontjára a plébános nem utal – végül nemleges választ kaptak. Válaszul – miként az a levélből kiderül – 1786. március 30-tól nem fizették a katolikus egyháznak járó stólapénzt. A levél legvégén a plébános összegzi a történteket. Kijelenti, hogy itt a kálvinista lelkész ügyéről, és nem a bábáról van szó. A lelkész mivel a falu protestáns vallású „első embereit” ügyének nem tudta megnyerni, a kálvinista asszonyokat használta fel akarata érvényesítésére. Lukácsy István bíró 1786. augusztus 4-én kelt, a vármegyei alispánhoz intézett levele teljes összhangban áll a katolikus plébános által leírtakkal.35 A jelek szerint a bíró sem tartozott a kálvinista lelkész ügyének pártolói közé. Noha hithű protestáns, ő is ugyanazokra a megállapításokra jut a falubeli háborúságok eredőivel kapcsolatban, mint a katolikus plébános. Levelében a bíró is szól a tót bába visszahelyezésének körülményeiről, a vármegye bábájának pozitív szakvéleményéről, a kálvinista lelkész „bűnös” prédikációiról, az asszonyok bujtogatásáról és éjszakai összejöveteleikről. 35 MNL PML IV. 2. VII. 17. cs. Lukácsy István bíró 1786. aug. 4-én kelt levele.
