Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
KRÁSZ LILLA 307 köszönhetően egyértelműen a tót bába ellen foglal állást: „Valóban az asszonyok között a veszekedés szítója és forrása a Tót asszony. Nem lenne helytelen egy más mesterségében jártas, kipróbált erkölcsű nőt a vármegye bábájának beleegyezésével a faluba hozni.” A jegyzőkönyvhöz csatolt utólagos feljegyzés tanúsága szerint a megyegyűlésen az a döntés született, hogy meg kell hallgatni az ügyben a katolikus papot. A katolikus „ellentábor” álláspontját Sándor András plébános 1786. augusztus 5-én kelt, a vármegye alispánjához címzett leveléből ismerhetjük meg.34 A levél első felében részletesen taglalja a tót bába Alsónémedibe kerülésének, majd eltiltásának körülményeit. Kiderül, hogy a tót bábát 1782-ben a vármegyei bába beleegyezésével a váci püspök nevezte ki, majd egy évvel később bűvös-bájos prakti kái („magicis et veneficis artibus”) miatt Burian Sámuel prefektus a váci püspök rendelésére mesterségétől eltiltotta. Az eltiltás még Kép Ferenc, Sándor András plébános elődje és Burian Sámuel közötti megállapodás szerint a vármegyei bába tudta nélkül történt. Ez az esemény akkoriban nem kis felháborodást kelthetett a falu népe körében, hiszen Kép Ferenc nem véletlenül hagyta meg írásban utódjának: „minden asszony azt kívánja, hogy legyen egy rendes bábája. Kérem akadályozza meg, hogy minden nő más bábát válasszon”. Mint az a levélből kitűnik, Sándor András 1785 óta működött plébánosként Alsónémediben. Egy hónappal azután, hogy lelkipásztori tevékenységét a faluban megkezdte, a falu asszonyai azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy adjon engedélyt a tót bábának mestersége gyakorlására. Az újbóli beiktatás a levél tanúsága szerint rendkívül körültekintő módon, a női közösség akaratának figyelembe vételével történt. A nők kérésének engedve a plébános elküldte a tót bábát Anna Maria Kleinod vármegyei bábához, aki levélben biztosította Sándor Andrást a nő szakmai jártasságáról. Ezután a plébános megtárgyalta az ügyet a falu bíráival, majd összehívta az asszonyokat és fölolvasta nekik a vármegye bábájának szakvéleményét. Ezután újból megkérdezte őket, kit akarnak a két nő közül bábának megtartani, mire az asszonyok egybehangzóan a tót bába javára döntöttek. Kivéve egy bizonyos Kriza Ferencnét, aki a következő szavakban fakadt ki: „Meg kővetvén alzatosan az urakat vallyon nem lészen e ellenére ezen dolog a tiszeteletes praedikator [a kálvinista lelkészről van szó] urunknak?” Erre a plébános így válaszolt: „Ami a tiszteletes praedica tor urat illeti ezen dolog iránt véle is meg fogunk egyezni.” Krizáné e szavakra megnyugodott és azt mondta: „No ha ugy van a dolog, tsak igazat kel mondani, alkalmassabb a tót bába.” Mindazonáltal a plébános előadásából – a református asszonyokkal szöges ellentétben – egyértelmű, hogy a tót bábát a faluközösség teljes beleegyezésével helyezte vissza a katolikus plébános. 34 MNL PML IV. 2. VII. 17. cs. Sándor András katolikus plébános 1786. aug. 5-én kelt levele.
