Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
A NŐI KOMMUNIKÁCIÓ STRUKTÚRÁI A BÁBASÁG INTÉZMÉNYÉNEK 18. SZÁZADI ÁTALAKULÁSÁBAN 306 nők levelükben nem kímélik még a plébános házvezetőnőjét sem, akit becstelenül szemtelen, illetlen és közönséges viselkedéssel vádolnak. A Lukácsy István főbíróval szemben előadott sérelmek az Alsónémedi községháza előtt mintegy negyven asszony részvételével megtartott nyilvános bábaválasztás kapcsán merülnek fel.31 Erre a katolikus plébános által összehívott ese ményre Anna Maria Kleinod, a vármegyei okleveles bába32 javaslatára került sor. Figyelemre méltó, hogy a nyilván német származású megyei bába szakvéleménye a férfi társadalomban meghallgatásra talál. A nők levelükben azt állítják, hogy a katolikus plébános, a bíró és a helyi jegyző jelenlétében megtartott bábaválasztáson ők egyhangúlag a tót bába ellen, Betegesné mellett foglaltak állást. Ennek ellenére a tót bába lett a falu hivatalosan felesketett bábája. Ezt az asszonyok azzal magyarázzák, hogy a nyilvános bábaválasztást követően a bíró a tót bábának átadott egy levelet „az felöl, hogy ötet az bábaságra mindenek egyaránt választották”. Ezt a levelet vitte azután a tót bába Glosius Sámuelhez (1741–1802) a vármegyei főorvoshoz, aki őt feleskette és hivatalában megerősítette. Az asszonyok másik sérelme a helyi bíró ellen irányul: „biro urunk azzal fenyegetett, hogy közülünk hat vagy hét asszonyt e dologért [a tót bába elleni áskálódásért] megveret”. Az asszonyok levelükben megemlítenek még egy harmadik személyt is, nevezetesen Szemere Ferenc vármegyei alszolgabírót, aki „nálunk meg fordulván panaszunkat be venni és bíránknak meg parancsolni méltoztatott, hogy meg hirdettesse, hogy az tóth asszonyt senki hivni ne merészellye sőt magának az tóth asszonynak is meg parantsolta, hogy senkihez menni ne merészellyen, de biro urunk az parancsolatot nem tellyesitette.” A levél folytatásából megtudjuk, hogy Szemere – aki ekkor az ügyet még csak a református oldalról ismerhette – úgy rendelkezett, hogy az asszonyok panaszaikkal forduljanak az Abonyban székelő Anna Maria Kleinod vármegyei bábához. Kleinod asszony mondjon szakmai véleményt „védencükről”, Betegesnéről, hogy valóban alkalmas-e a bábamesterség gyakorlására. A rendelkezésre álló iratokból nem derül ki, hogy az asszonyok eleget tettek volna Szemere rendelésének. Maga Szemere még az 1786. július 18-ai vármegyegyűlésre – ahol a jelek szerint az ügy napirendre került – készített egy jegyzőkönyvet33 , amelyben röviden összegzi az ügyről rendelkezésére álló információit. Valószínűleg egyoldalú információinak 31 A nyilvános bábaválasztás német párhuzamairól lásd Eva Labouvie: Beistand in Kindsnöten. He bammen und weibliche Kultur auf dem Land (1550–1910). Frankfurt am Main 1999. 99–125. 32 Az Abony mezővárosban élő Anna Maria Kleinod vármegyei bába címet viselő asszony a budai orvosi fakultáson szerzett oklevelet 1779. márc. 16-án. Az oklevél másolata: MNL OL C 66 80. cs. 22. kf. (314. p./A)/1783–84. 33 MNL PML IV. 2. VII. 17. cs. Szemere Ferencz vármegyei alszolgabíró 1786. júl. 17-én kelt jegyzőkönyve.
