Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
A NŐI KOMMUNIKÁCIÓ STRUKTÚRÁI A BÁBASÁG INTÉZMÉNYÉNEK 18. SZÁZADI ÁTALAKULÁSÁBAN 302 maga instruálta őket, előírva nekik, hogy bonyolultabb esetekben forduljanak azonnal a sebészhez vagy hozzá. Szatmárnémetin az okleveles vármegyei bábán kívül működött egy magyarul ugyan beszélő, ám vizsgával nem rendelkező asz szony, aki a várostól évi 30 forint fizetést kapott. De, hogy a kontárkodó, illetéktelen nők működését a közjó érdekében felszámolják („zum allgemeinen besten, und gänzlicher Abschaffung der Winckel Hebammen“), a városi magisztrátus úgy határozott, hogy mihelyt minden szempontból megfelelő utódot talál – eleget téve a normáliák támasztotta elvárásoknak –, a nem hivatalosan tevékenykedő asszonyt törli alkalmazottai sorából, vagyis elbocsátja. 22 1788-ban Barbara Preisenschuchin, Torontál vármegye bábája kétségbeesett levélben fordult előbb a vármegyei vezetéshez, majd a Helytartótanácshoz. A bécsi orvosi fakultáson oklevelet szerzett bába írásából kiderül, hogy a rá bízott területen a szülő asszonyok inkább a helyi, vizsgával nem rendelkező nőket hívták a nehéz órákban. Ezen kívül Preisenschuchin asszony fizetése egy év alatt – az alkalmazásakor megállapított – évi 200 forintról 100 forintra csökkent, amiből nem tudott megélni. Mivel nem volt pacientúrája, nem számíthatott arra az általában csekély tiszteletdíjra sem, amit a szülés levezetéséért rendszerint a család fizetett a bábának.23 Hasonló konfliktushelyzettel találkozunk Rosalia Valkerin bártfai bába ese tében is, aki 1787-ben a pesti orvosi fakultáson szerzett diplomát. Valkerin asszony az őt ért sérelmek miatt egyenesen az áthelyezését kérte a vármegyétől. Kérelmét a jelek szerint a vármegyei vezetés továbbította a fakultáshoz. A fakultásnak a Helytartótanácshoz írott szakvéleményéből kiderül, hogy Rosalia Valkerin nem tud szlovákul, és a szülő nők inkább a három helybéli, tapasztalati úton tevékenykedő bábát hívják segítségül, mert bennük sokkal jobban megbíznak, mint az idegen „tudós bábában”.24 Mindkét esetben gyakorlatilag ugyanolyan kompromisszum szüle tett a konfliktushelyzet feloldására. A Helytartótanács Barbara Preisenschuchint és egy esztendővel később az ország másik végében Rosalia Valkerint utasította, hogy a képzetlen helyi öntevékeny bábákat instruálják és oktassák ki a szakma fortélyaira, majd az orvos vagy a sebész vizsgáztassa le őket. Az évek elteltével a vármegyei orvosok tanultak a fent ismertetett esetekhez hasonló, sokszor igen keserves tapasztalatokból, konfliktusokból. 1788 után a fakultáshoz intézett kérelmeikben, amelyekben frissen végzett okleveles bábát kértek, pontosan rögzítették a vármegye igényeit és anyagi lehetőségeit. Írásba foglalták, hogy a fakultásról érkező bábának milyen nyelven kell tudnia a neki felkínált poszton, és mekkora összegű évi fizetést, valamint egyéb juttatásokat (lakás, természetbeni 22 MNL OL C 66 111. cs. 1. kf. (627. p.)/1787. 23 MNL OL C 66 127. cs. 46. kf. (1–6. p.)/1788. 24 MNL OL C 66 132. cs. 39. kf. (1–2. p.)/1789.
