Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
KRÁSZ LILLA 301 A nyelvi problémák és az analfabetizmus talán még az anyagiaknál is inkább akadályozták a szakszerűsítés folyamatát. Korszakunkban a nagyszombati, majd Budára, illetve Pestre költözött orvosi fakultás bábakurzusain az oktatás nyelve a német volt. Mivel a bábák az elméleti tudást alapvetően tankönyvekből sajátíthatták el, érthető módon a fakultás megkövetelte, hogy – ha írni nem is – legalább olvasni tudjanak a kurzusra jelentkezők. A vármegyei főorvosok jelentéseiben szinte toposzszerűen ismétlődő elem, hogy a rájuk bízott területen praktizáló bábák között nincs olyan asszony, aki tudna németül, olyat pedig végképp nehéz találni, aki írni-olvasni vagy legalább olvasni tudna. 1785-ben a Pukancon szolgáló Anna Funer vállalkozott arra, hogy a pesti egyetemen részt vesz a bábakurzuson és levizsgázik. A város fedezte volna minden költségét. Funer asszony a jelek szerint el is utazott, mivel azonban nem tudott megfelelő szinten németül, kénytelen volt oklevél nélkül hazatérni.20 1786-ban a Pozsega vármegyei orvos arról tájékoztatta Pozsega város magisztrátusát, hogy a helyben tevékenykedő öt bába közül egyik sem tud írni és olvasni. Kettőt közülük ő maga vizsgáztatott le, de így nem küldheti őket Pestre az egyetemi vizsga abszolválása céljából. A másik három bába, aki az orvos vizsgáján nem felelt meg, csak végszükségben praktizálhatott. 21 Nem volt konfliktusmentes az sem, ha az okleveles bába hiányát – esetleg a Helytartótanács többszöri figyelmeztető felszólítására – a vármegyei főorvos kívülről jött, az adott lokális közösségben idegennek számító okleveles bábával próbálta orvosolni. Nagy nehézséget jelentett, ha az okleveles bába nem ismerte a rá bízott területeken élők anyanyelvét. Helyzetét tovább nehezítette az is, hogy szaktudását számára idegen közegben kellett elfogadtatnia, egyúttal elnyernie az adott városi vagy járási közösségben a szülő nők bizalmát. Álljon itt a probléma illusztrálására néhány nagyon jellemző példa. A Szatmárnémetin élő okleveles vármegyei bábával kapcsolatban 1787-ben az a panasz merült fel, hogy csak németül beszél, ezért a gyermekágyas asszonyok nem hívják őt szülésekhez. A városi magisztrátus elhatározta, hogy az asszonyt áthelyezi Felsőbányára, és helyette két magyarul tudó vizsgázott bábát alkalmaz: az egyiket Szatmáron, a másikat Németin. Mindkét asszony a városi pénztártól évi 50 forint fizetést kapott volna. Ha e két asszony nem lenne elegendő a szülő nők ellátására, a bábák tarthatnak segédeket is, akiket Bertalan Lajos (?–?) városi orvos részesítene szakszerű oktatásban. A jelek szerint nem sikerült időben két, minden feltételnek megfelelő bábát találni. A kerületi főispán helytartótanácsi jelentéséből kiderül, hogy a város úgy oldotta meg a bábaproblémát, hogy Bertalan doktor kiválasztotta a Szatmárnémetin nem hivatalosan működő bábák közül a legértelmesebbeket és 20 MNL OL C 66 109. cs. 1. kf. (242. p.)/1787. 21 MNL OL C 66 103. cs. 79. kf. (150. p.)/1785–86.
