Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
KRÁSZ LILLA 299 települését, és így pontosan ismerték a valós helyzetet, a lehetőségeket, fel tudták mérni, hogy az uralkodói normatívák milyen ütemben és milyen feltételekkel valósíthatók meg. A legtöbb orvos belátta, hogy a rendeletekben a falusi bábák számára kötelezően előírt oktatásban való részvétel, majd az orvos, a sebész és – helyi szokásoktól függően – a vármegyei bába vagy a helyi bíró, illetve pap alkotta bizottság előtti vizsga letétele, illetve az okosabb nők esetében az egyetemi kurzusra és az ott abszolválandó vizsgára küldés (optimális esetben is) csak fokozatosan, két lépcsőben valósítható meg. Ezt a véleményüket adott esetben a központi hatóságok előtt is képviselték, kiállva a bábák mellett. Sőt, a vármegyei vezetést is meggyőzték, hogy a kerületi főispán, az orvosi fakultás vagy a Helytartótanács felé is ezt az álláspontot közvetítsék. Ugyanígy együttműködtek a városokban működő bábákkal is, akik rendszerint már rendelkeztek orvos vagy sebész által kiállított bizonyítvánnyal, de a rendeletek értelmében a szabad királyi városokban csakis egyetemen vizsgázott bábák praktizálhattak. Az ország különböző, egymástól távol eső területeiről számos példa akad a szakvezetés és a vármegyei apparátus vagy éppen a helyi pap, lelkész együttműködésére a bábákkal. 1784-ben Margaretha Karlsburgerin temesvári özvegyasz szony a helyi bíró és plébános által hitelesített bizonyítványát maga a vármegyei főorvos továbbította a Helytartótanácshoz. A dokumentumhoz egy levelet is csatolt, amelyben az áll, hogy a nevezett asszony már nyolc éve praktizál a városban és munkáját mindenki megelégedésére végzi, egyetlen szerencsétlen kimenetelű szülés sem történt működése során. Az orvos ezért azt kéri, hogy a bábát mentsék fel az uralkodói normatívák által előírt egyetemi vizsga letétele alól. 12 Barbara Roppin, Varasdon tevékenykedő bába 1785-ben a városi jegyzővel írattatta meg a helyi magisztrátushoz címzett kérelmét, amelyben a 71 éves, a vármegyei főorvosnál vizsgázott asszony magas korára, sokéves szakmai gyakorlatára hivatkozva szintén egyetemi vizsga letétele alóli mentességet kért, és egyúttal engedélyt arra, hogy amíg ereje engedi, tovább praktizálhasson.13 A jelek szerint La Lanque János (1743‒1799) Varasd vármegyei főorvos is meg volt elégedve a bába teljesítményével. Az 1785. évi egészségügyi jelentésében ugyanis Ropp asszonyt a vármegye első osztályú bábái között tüntette fel.14 Hasonló kérvények és panaszos vagy felháborodott hangvételű levelek tucatjaival találkozunk, amelyeket a vármegyei főorvosok rendszerint az évi egészségügyi jelentéseikhez csatoltak. 15 12 MNL OL C 66 79. cs. 22. kf. (206. p./8)/1783–84. 13 MNL OL C 66 81. cs. 22. kf. (268. p./A)/1783–84. 14 MNL OL C 66 85. cs. 1. kf. (163. p.)/1785. 15 1784-ben Julianna Schindlerin, a Hont vármegyei Bélabányán működő bába azzal fordult a Helytartótanácshoz, hogy ő ugyan a selmecbányai orvosnál vizsgázott, de senki nem kötelezheti arra, hogy saját költségén Budára menjen az egyetemi vizsga megszerzése céljából: MNL OL C 66 79. cs. 22. kf.
