Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
A NŐI KOMMUNIKÁCIÓ STRUKTÚRÁI A BÁBASÁG INTÉZMÉNYÉNEK 18. SZÁZADI ÁTALAKULÁSÁBAN 298 Általában a vármegyei főorvosok szakmai ambícióitól, ítélőképességétől függött, hogy a bábákat sikerült-e rábeszélniük, hogy részt vegyenek a korszak új igényeinek megfelelő szakszerű bábakurzusokon, és az ott hallottakról egy bizottság előtt vizsga formájában számot adjanak. Sok múlott azon, milyen érveket vonultattak fel, amikor a bábákat a vizsga letételének hasznosságáról próbálták meggyőzni. A vármegyei orvosok által a falusi bábák számára kiállított bizonyítványnak inkább formális jelentősége volt: az uniformizálás és a fegyelmezés egy újabb eszköze, az orvosi vagy sebészi autoritás kinyilvánítása, a világi hatalom részéről megnyilvánuló kontroll egyfajta bürokratikus demonstrálása. Maga a képzés a szakszerűsítés e korai fázisában a „jó bába” új típusú munkaethoszának formálódását szolgálta. Amit e procedúra során a bába feltétlenül megtanult: kapcsolatot teremteni hivatalos intézményekkel és ezek képviselőivel. Bizonyítványa pedig már nem valamiféle gyakorlati, hanem egy megtanult, elsajátított absztrakt tudásanyagot szimbolizált. Mindez hosszú távon a bábaként tevékenykedő egyszerű falusi asszonyokat szinte észrevétlenül a világi hatalom kontrollmechanizmusának aktív vagy passzív részévé tette. A bábák meggyőzése az „új tudás” megszerzésének hasznosságáról az orvosok számára sokszor igazi küzdelmet, harcot jelentett. Ebben a meglehetősen nehéz, és néha hálátlan feladatban az orvosok – ha elég hatékonyak voltak – mozgósítani tudták beosztottaikat, a sebészeket is, akik partnerükké szegődtek. Az 1785-ben kibocsátott uralkodói rendelet értelmében a sebészeknek szülészetből is egyetemi vizsgát kellett tenniük. Az a sebész, aki ennek nem tett eleget, elvileg nem praktizálhatott. Sőt, a már hivatalosan működő, de szülészeti vizsgával nem rendelkező sebészeknek utólagosan kellett pótolniuk a rendes tanulmányaik alatt elmulasztott vizsgát.11 A vármegyei főorvosok voltak ugyanakkor azok, akik – ha munkájukat lelkiismeretesen végezték – bejárták a rájuk bízott vármegye valamennyi levelüket minden bizonnyal a helyi jegyzővel írattatták meg. Az egyetemi vizsga letétele ellen felvonultatott érvrendszerük gyakorlatilag megegyezik a jászapáti és jászladányi asszonyokéival: „Mi alább irattak fel hivattattván N[em]z[etes] Hádenraich Lajos Dist[ric]tua[lis] Physicus által azon végre, hogy a F[elséges] Consiliumunk parancsolattya szerént tölünk meg kértené, ha volna é akaratunk a meg jelentett Universitasban a Bábaságrúl valo tudománynak proba tételére meg jelenni, akkoron illyetén Declaratiot tettünk elsőben ugyan is én Zavara Erzsébeth mind őregségem, mind szegénységem végett arra nem adhatom magam, ’s alkalmatlan is vagyok. 2o. Én Sebestyén Anna mind magam őreg lévén mind az férjem, kinek is ha el mennék, gyámolítója nem lenne, az tőlem ki nem telhetik. 3o. Én Jokay Dorothea sok gyermekeim vannak, kiket két kézi munkámmal kellénk tartanom, azokáért azokat nem hagyhatom. 4o. Én Tóth Anna hasonloan gyermekeimet nem hagyhatom. 5o. Kovách Klára három gyermekkel vagyok, ’s a férjem beteges állapotban nyomorog más házánál, ezektül nem távozhatok. Sőtt minnyájan inkább a Bábaságrúl le mondunk, mint oda mennyünk, ’s az férjeinket, s gyermekeinket id haza nyomoruságban hagyuk, melyrűl is adjuk kezünk kereszt vonását. Jászberény die 3a Aug. 1784.” MNL OL C 66 81. cs. 22. kf. (383. p.)/1783–84. 11 Az 1785. május 12-én kelt rendelet szövegét lásd MNL OL C 66 92. cs. 35. kf. (1. p.)/1785. 1787-től a lelkiismeretesebb vármegyei főorvosok jelentéseikben már külön regisztrálták, hogy a rájuk bízott területeken működő sebészek rendelkeznek-e szülészeti vizsgával vagy sem.
