Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Krász Lilla: A női kommunikáció struktúrái a bábaság intézményének 18. századi átalakulásában. Vádaskodás és ellenállás, meggyőzés és együttműködés
KRÁSZ LILLA 297 nő közül kettő az oktatás végén sikeresen letette a vizsgát, és Niklausin asszony mellett a továbbiakban már hivatalos segédbábaként tevékenykedtek. 7 Akad azonban ellenpélda is, amikor az érintett, vizsgával nem rendelkező bábákat nem lehetett meggyőzni az oktatáson való részvétel fontosságáról. Jánossy György (?–1787 után), Szabolcs vármegye főorvosa 1786. évi egészségügyi jelentésében arról számolt be, hogy kollégája, a vármegyei sebész egyszerűen nem tudta összeírni a megye területén fekvő Báthory-birtokon tevékenykedő bábákat. A szüléseknél amúgy rendszeresen segédkező asszonyok ugyanis félve attól, hogy távol otthonuktól többhetes kurzuson kell részt venniük és vizsgázniuk, inkább letagadták tevékenységüket. A feladatát becsülettel teljesíteni kívánó sebész végül kénytelen volt a helyi bíróhoz fordulni, hogy legalább a bábaként tevékenykedő asszonyok nevét megtudja. Erre a mindenre elszánt nők kollektíve léptek fel, kinyilvánítva meglehetősen drámaian hangzó közös szándékukat: „készek vagyunk akár arra is, hogy a szülő asszonyokat segítség nélkül hagyjuk, de tanulni, vizsgát tenni nem fogunk”. Ezzel az ultimátummal végül elérték céljukat: a sebész hozzájárult ahhoz, hogy a jövőben vizsga nélkül is bábáskodjanak.8 A jelek szerint három esztendővel később Jánossy György, az elszánt orvos maga vette kézbe a makacsul ellenálló bábák oktatását. 1789-ben Wezza Gábor (1728–1799) országos főorvoshoz írott levelében a pesti orvosi fakultástól a falusi bábák alapszintű gyakorlati oktatásához a női medence részeit bemutató bábut (phantom ) kért. A korszak e modernnek számító demonstrációs eszközével a bábaoktató a természetes szülések levezetésénél alkalmazandó fogásokat szemléletesen tudta bemutatni. 9 Hasonló reakciót, kollektív ellenállást tükröz Jászapáti (Jász-Apáthi) és Jászladány (Jász-Ladány) helyi bírójának a Helytartótanácshoz címzett panaszos levele 1784-ből. Az írásból kiderül, miért nem akartak a helyi szülésnél segédkező asszonyok az akkor még Budán működő orvosi fakultásra utazni és ott vizsgát tenni. Az asszonyok – reális, emberileg érthető és elfogadható – kifogások tárházát vonultatták fel: többen magas korukra vagy gyengécske fizikumukra hivatkoztak, betegségekre, szegénységükre vagy arra, hogy férjüket és gyermekeiket nem hagyhatják otthon. A Szabolcs vármegyei bábákhoz hasonlóan reagáltak, amikor kijelentették, hogy inkább lemondanak a munkájukról, de Budára nem mennek. A helyi bíró ebben a küzdelemben partnerként lépett fel, felvállalva, hogy a hatóságoknál képviseli érdekeiket. 10 7 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) C 66 Helytartótanácsi Levéltár, Departamentum sanitatis (a továbbiakban: C 66), 98. cs. 53. kf. (1–17. p.)/1785–86. 8 MNL OL C 66 99. cs. 56. kf. (216. p.)/1785–86. 9 MNL OL C 66 133. cs. 115. kf. (3. p.)/1789. 10 MNL OL C 66 81. cs. 22. kf. (386. p.)/1783–84. 1784 augusztusában a szomszédos Jászberény bábaasszonyai is hasonló problémával fordultak a helyi magisztrátushoz. Magyar nyelvű panaszos
