Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
BUDAI NŐK A HATÓSÁGOK ELŐTT A 18. SZÁZAD ELEJÉN 286 között a két gyermekük, az özvegyet éppen az utóbbiak semmizték ki, mégpedig a magisztrátus támogatásával. 1722-ben Maria Ursula Kurz megbízásából csalódottan írta a betűértő a tanácsosoknak, hogy „a Tekintetes Törvényszéknél kerestem az özvegyeknek kijáró segítséget és az Istennek tetsző védelmet, szilárdan el is hittem, hogy a Magisztrátus, ahogyan jogos, megvéd [...] tőlem, szegény, idős özvegytől elvitatják, ami Isten és a világ előtt jog szerint nekem jár.” 52 Kurz asztalos polgár özvegye megörökölte férje szerény várbéli polgárházának felét két kisebb szőlővel, valamint egy kiskerttel a Rókus-hegyen. Leányuk már férjhez ment, a fiuk pedig kitanulta a jól jövedelmező bognár szakmát és Komáromban telepedett le mesterként, vagyis róluk már nem kellett gondoskodnia. A szülők megegyeztek, hogy mivel készpénz hiányában a leányuknak csak szerény stafírung jutott, haláluk után feltétlenül neki adják a kisebb szőlőt a szüreteléshez szükséges eszközökkel együtt. Közös gyermekekről lévén szó, minden adott lett volna az asszony nyugalmas özvegységéhez, ha nincs a vő. Lorenz Staudinger kőművespallérként dolgozott, vagyis még nem sikerült bekerülnie a céhbe, mert ehhez többek között saját lakóházat kellett volna szereznie, valamint kifizetni a mestervizsga és a polgárjog megváltásának díját. Az özvegy a hagyatékok intézésekor szokásos ügyekkel nehezen boldogult, ezért elfogadta a vő ajánlkozását. Későn vette észre, hogy a segítség nem önzetlenségből fakadt, hanem egyszerűen csak a házrészét akarták megszerezni. Állítólag egy futártól tudta meg, hogy a házukat eladónak nyilvánította a tanács, de ekkor még sikerült megnyugtatni, hogy valójában nem is úgy áll a dolog. A házért hamarosan jelentkezett a vevő, Mayr budai tanácsos, aki 650 forintot ajánlott fel, s azonnal kifizette az összeg közel felét. Ezt követően Kurzné veje bejelentette, hogy felesége nevében élne az elővételi jogával, visszafizeti a pénzt, a hiányzó összeg fejében pedig vállalja, hogy élete végéig mindennel ellátja az anyósát. Az özvegy az új szerződés megírásakor állítása szerint nem egészen értette, hogy miről van szó, számára az volt fontos, hogy öreg napjaiban nem kell egyedül küzdenie a háztartással és a házzal, s nem fogják többé nyomasztani a férje után maradt hitelek. Hasonló okból a szőlőket is átadta műveltetésre a vejének, cserébe évi néhány akó bort kért saját fogyasztásra. Az özvegy a szerződéskor rákérdezett, hogy mi lesz a fiával, de a tanúk és az érdekeltek, köztük a tanácsosok, megnyugtatták: neki már nem jár semmi, hiszen megkapta apja minden szerszámát. Az asszony fia hamarosan megtudta, hogy testvérének férje lényegében rávette az anyjukat az ő kitagadására. Végeérhetetlen levelezés kezdődött Buda 52 „bey Einem Löbl. Stadtgericht gebührende hielff und dem Gott gefälligen Schutz der Wittiben gesuchet, so hab ich auch festiglich geglaubt, daß Ein Löbl. Magistrat mich wie billig schützen wird, [...] und mir Armen betagten Wittib die vor Gott und der Weld rechtmässige Sach absprechen thut.” BFL IV.1002.z. A Nr. 560. Az özvegy folyamodványa a magisztrátushoz (1724).
