Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
GÉRA ELEONÓRA 279 személyesen utazott a császárvárosba. Az eszéki bíró és magisztrátusa az átmenetileg Péterváradra utazott férj távollétében tanúvallomások alapján igyekezett bizonyítani, hogy a házaspár mindkét tagja könnyelmű, erkölcstelen életet élt, de különösen a férfi, akit egy péterváradi katonaözveggyel hoztak hírbe. Az asszonyról azt mondták, hogy a háza rosszhírű, sok az adóssága (valójában adóhátralék), többszöri felszólítás ellenére sem falaztatta ki a tűzhelyét, a szomszédai ezért állandóan tűzvésztől rettegtek. A tanács a puskaművest kiutasítással fenyegette, nejét háza elárvereztetésével, valamint többször felszólította, hogy éljen rendes házasságban és menjen a férje után. Ezt követően a férj Eszékre utazott, majd a tanúk szerint nagy kiabálás-veszekedés után eladta a nő házát annak beleegyezése nélkül, hogy kifizethesse az adósságokat. Az eladás ellen azonban felemelte a szavát az asszony plébánosa, egy jezsuita atya, aki tanúkkal igazolta, hogy a ház a nő hozománya volt, vagyis a férjnek nem állt jogában elidegeníteni. A magisztrátus beadványából egy rosszul élő, a közvetlen környezetét zavaró pár képe bontakozik ki. Az első ránézésre tucatügy egyben fontos forráskritikai tanulsággal szolgál. Az Udvari Kamara vaskos aktája szerint ugyanis nemcsak meghallgattak minden érdekeltet, hanem a vallomások írásos változatait is gondosan megőrizték. A török főember leányaként született Maria Theresia átlag feletti műveltségét tükrözik ‒ kicsit talán nehezen olvasható, szokatlan írásképű, ugyanakkor egyedi stílust követő ‒ levelei. ügyesen forgatta a szót, játszotta ki a más értelemben inkább megbélyegzés értékű „megkeresztelt török nő” kártyát: hol burkoltan azzal fenyegetőzik, hogy Belgrádban élő szüleihez és rokonaihoz megy a gyermekével, ha erre kényszerül, hol pedig áttértként megkülönböztetett védelemért könyörög, majd a császárt köszönti neve napján, s utal szoros kapcsolatára a Habsburg főhercegnővel, a keresztanyjával. A puskaműves férj beadványában tiltakozott az eszéki magisztrátus eljárása ellen, amely egy várandós nőt férje távollétében bíróság elé citált, fenyegetett, s mérlegelés nélkül hitelt adott a rosszindulatú szomszéd minden állításának. Arról pedig szó sem volt, hogy elhagyta volna a feleségét, a katonaság rendelte át Péterváradra, ahonnan engedély nélkül nem távozhatott. Ritka véletlen – budai példát ebből az időből nem ismerünk –, hogy a kamarai referensek a férj feleségéhez írt egyik magánlevelének eredetijét ugyancsak kapcsolták az aktához. A levél az elveszített családi otthon miatti mély kétségbeesésről, ugyanakkor szeretetteljes kapcsolatról, a gyermekek és a feleség iránt érzett aggodalomról szól. „Nagyon szeretett feleségem [...] minden panaszodat magam is ugyanúgy csorgó könnyekkel olvastam el, s arra is gondoltam, hogy ezután egyedül nekünk kell minden szerencsétlenséget elszenvednünk, [...] kérlek, jelentsed, hogy van ilyen kemény, megerőltető napokon és éjszakákon az én József fiam és a Te nagyon várandós tested. Bizony meg fogod látni, hogy egyszer eljön a dolgaid vége és lejöhetsz [haza], különben úgy látom, nekünk együtt kell
