Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
BUDAI NŐK A HATÓSÁGOK ELŐTT A 18. SZÁZAD ELEJÉN 270 Matthy feleségéről is köztudomású volt tanultsága. A magyar tímár első neje halálát követően, üzleti megfontolásból kifejezetten olyan asszonyt keresett, aki a betűvetés ismerete mellett jól tud németül, hogy eredményesebben üzletelhessen a család. A második asszony férje halálát követően is a családi vállalkozás részese maradt, az örökségrészét kevesellő mostohafia kénytelen volt elismerni, hogy apja utolsó éveiben egészében az asszony vitte az üzletet. 13 Franz Kokall városi vámos korábban szerelmeslevelek miatt bajba került leányának, Isabellának a története ugyanakkor némi kételkedésre ad okot, mert az 1729-ben keletkezett végrendeletét írástudatlanságára hivatkozva az írnok írta alá helyette. Teljes írástudatlanságról bizonyára nála sem lehetett szó, különben szerelme fiatalasszony korában nem küldött volna neki szökésre buzdító, bizalmas információt tartalmazó levelet. Ráadásul a leány anyjának és Franziska Gertrud nevű húgának (az ifjabb von Krempelnének) több sajátkezű kötelezvénye, nyugtája, kimutatása, beadványa ismert. A másik húgról, von Winckler hadnagy nejéről csak azt tudjuk, hogy fontosnak tartotta aláírni a végrendeletét. Aláírása gyakorlott kézírásra vall, és nagyon hasonlít Krempelné írásképére. A Kokall-család három nőtagjának kézírása egyértelműen tanultságról árulkodik, aligha hihető, hogy az édesanya csak a két ifjabb leányt taníttatta volna, a legidősebbet nem. Isabella esetében inkább az lehetett a helyzet, mint Bösinger polgármester nejénél is, hogy tudott valamennyire írni-olvasni, de a műveltségének megvoltak a maga korlátai. A végrendelete elkészítése idején már csaknem két évtizede élt egy szegény halász polgár asszonyaként, így a betűvetés tudományára alig volt szüksége, ezért azt elfelejthette. Magasabb társadalmi állású húgai számára ezzel szemben napi tevékenységet jelentett az írás-olvasás, különösen von Krempelnének, aki korán megözvegyülve sokáig egyedül foglalkozott a férje után maradt nagy örökséggel. A nemes polgárok, von Weissenbohrn és von Rittersheimb lovag, illetve a császári hivatalnokok, tisztek hitveseinek az esetében az írás és a számolás tudománya pedig egyenesen elvártnak mondható. 14 A háziasszony – vagy felmenői – műveltségének kivételes példáját találhatjuk a Schwarzinger képfaragó és felesége otthonában felvett leltárban. A család nem számított ugyan gazdagnak, de a Bécsi utcában lévő szoba-konyhás lakásukban található használati tárgyak tulajdonosaik bizonyos fokú kifinomultságára, kivételes műveltségére utalnak. Könyvet – leszámítva az üzleti könyveket – ekkor a leggazdagabb családokban is alig találni, a képfaragó házában mégis többféle, leginkább vallásos témájú akadt. Egyedül ennél az átlagosnál műveltebb, de 13 BFL IV.1002.z. A Nr. 253.; BFL IV.1002.uu. A Nr. 338. 14 BFL IV.1002.uu. A Nr. 68., Nr. 342., Nr. 522.; BFL IV.1002.z. Buda Város Tanácsának iratai, Hagyatéki leltárak (a továbbiakban: IV.1002.z.) A. Nr. 558.; BFL IV.1002.y. A I. 2939., I. 2942., I. 2956.
