Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
GÉRA ELEONÓRA 269 Női műveltség A korabeli női írásbeliséget elsősorban a polgárasszonyok tanácshoz benyújtott, saját kezűleg készített folyamodványai, esetleg az általuk kibocsátott nyugták, elismervények tükrözik bizonyíthatóan. Ezek közül (ritkán ugyan) egy-egy nyelvezetében és formai jegyei tekintetében egyaránt vetekszik a férfiak által írottakkal. 11 Utólag azonban elég nehéz megállapítani, hogy valóban az írta-e a beadványt, akinek a nevében készült. A Budán írásbeli megbízásokat vállaló személyek, az ügyvéd Philipp Jakob Mieser vagy a közjegyző dr. Johann Erhard Multz, néhány írnok vagy kamarai tisztviselő kézírása, jellegzetes stílusa az általuk hátrahagyott iratok mennyiségének köszönhetően jól felismerhető a beadványokon. Ez nem zárja ki, hogy ne kérhettek volna fel mást a megírásra, mégis néhány gyakran író asszony nőies stílusa hasonlóan beazonosítható. Az egyik ilyen személy Eva Elisabetha, előbb Johann Georg Unger polgármester, majd Johann Adam Dietz kamarai vízimérnök özvegye, később von Lichtenauné. Tőle származik az egyik legmeglepőbb dokumentum, egy latin nyelvű tiltakozás, mivel a város azzal vádolta, hogy az első férjétől örökölt boltjának eladásánál nem vette figyelembe a város elővásárlási jogát. A Magyar Kancelláriának szánt levél ugyan nélkülözi a hivatalos stílusra jellemző szóvirágokat, s az asszony kézírása sem vetekedhet egy kancelláriai írnokéval, egyszerűbb nyelvezete ellenére mégis teljesen korrekt latinsággal íródott. Az ő képességeit ismerve nem elképzelhetetlen, hogy egyedül vagy kis segítséggel képes volt latinul levelezni. A felettes hatóságokkal való hivatalos érintkezés egyébként sem állt távol tőle, ezt bizonyítják az Udvari Kamarához beküldött folyamodványai. Volt rá példa, hogy az asszony magabiztos fellépése érzékelhetően megütközést keltett a bécsi referensekben, nem értették, miért ő ír, mikor az elhunyt második férje után maradt felnőtt fiú ugyancsak Budán élt, s tőle várták volna, hogy eljár apja hagyatékának ügyében. Az asszonyt özvegyhez nem illő, követelődző hangvételéért cserébe perrel fenyegették. Az ismert dokumentumok alapján a polgárasszonyok között kiemelkedően ő lehetett az egyik legműveltebb. 12 Első özvegysége idején maga vezette az Unger-örökség dokumentálására szolgáló üzleti könyvet, intézkedett az adósságok kiegyenlítéséről. Nem feltétlenül számított Budán rendkívüli jelenségnek, ha egy polgár neje nemcsak csendestársként vett részt az üzletben, hanem az egyes tételekről nyilvántartást vezetett vagy a férje üzleti levelezését bonyolította. A három férjet túlélt Eva Elisabetha asszony mellett az írástudatlannak mondott gazdag tímár, 11 Pils, S. C.: Schreiben i. m. 95. 12 BFL IV.1002.uu. Buda Város Tanácsának iratai, Vegyes iratok (a továbbiakban: IV.1002.uu.) A Nr. 631., Nr. 68.
