Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
BUDAI NŐK A HATÓSÁGOK ELŐTT A 18. SZÁZAD ELEJÉN 266 sem, hogy bizonyos mesterségek képviselőinek a házastársa akkor tudott igazán férje segítségére lenni, ha legalább az írás-olvasás, számolás alapjait ismerte.3 A városban élő nők műveltségének kutatására vállalkozó történészek, nyelvészek a német kultúrkörhöz tartozó területeken is a magyarországi forrásadottságokhoz hasonló nehézségekkel találták szembe magukat, de ennek ellenére születtek azért eredmények. A kutatások szerint a birodalmi városok kereskedelemből meggazdagodott patríciuscsaládjaiban a 17. században nemes társnőikhez hasonlóan már szinte elvárásnak számított a leányok számolásra és betűvetésre oktatása, különben férjük gyakori távolléte idején nem boldogultak volna. Ráadásul a nő kizárólag levélben tudott beszámolni az ügyek alakulásáról és kérhetett tanácsot, esetleg utólagos beleegyezést a férjétől, ezért az írástudás nem az asszony újszerű függetlenségét jelezte, amelyet tanulás által nyerhetett, noha a mai logika alapján először ezt gondolnánk, hanem éppen a függő helyzetüket.4 A birodalmi városok mellett az ausztriai nagyvárosok vezető polgár és értelmiségi családjai körében is mindig lehetett olyan nőket találni, akiknek az írás mindennapos tevékenységet jelentett. Az augsburgi városi orvos, Philipp Hoechstetter a családi krónikában 1614-ben külön rovatot nyitott két kislánya (fia is volt) számára, ahová bejegyezte, mikor és mit tanultak, kit fogadtak fel melléjük tanárnak. A nagyobb leány öt és fél évesen került az iskolamesterhez, akihez két évig járt, de ezt követően sem szakadt vége az oktatásának, a varrás mellett különböző magántanárok tanították a húgával együtt az írás művészetére. A forrás alapján a leányok oktatása az egyetlen fiútestvérétől leginkább a tanulással töltött évek számában különbözött, illetve abban, hogy őket nem tanították latinul. 5 A kedvező fekvésű, ígéretes kereskedelmi célpontként számon tartott Budára szívesen települtek át Nürnbergből, Passauból, Augsburgból, illetve Bécsből a leányaik-asszonyaik műveltségére nagy súlyt helyező kereskedőfamíliák. Mivel – a korábbi nemzedékekhez hasonlóan – a családi kapcsolat az üzlet megköny nyítése érdekében az elszármazott családtagokkal is megmaradt, valószínűtlen, hogy a Budára kerültek ne tartották volna továbbra is fontosnak leányuk műveltségét. Inkább a véletlen és a szokásosnál is szorosabb családi-baráti összetartás 3 A kutatás aktuális állása szerint a korszakban a német nyelvterülethez tartozók 5−10%-a tudott írni és olvasni, ezzel a német nyelvűek messze elmaradtak Skócia, Anglia vagy Franciaország mögött, ahol az arány a 17. század végén 30% körül mozgott. Német területen a 18. század folyamán, különösen a protestáns kegyes irányzatok hatására, gyors felzárkózást figyelhetünk meg, de ez már a vizsgált korszakon kívül esik. Unterwegs in Europa. Beiträge zu einer vergleichenden Sozial- und Kulturgeschichte. Hrsg. Christina Benninghaus et al. Frankfurt–New York 2008. 449. 4 Benigna von Krusenstjern: Schreibende Frauen in der Stadt der Frühen Neuzeit. In: Frauen in der Stadt. Selbstzeugnisse des 16.–18. Jahrhunderts. 39. Arbeitstagung in Heidelberg 17.–19. November 2000. Hrsg. Daniela Hacke. (Stadt in der Geschichte. Veröffentlichungen des Südwestdeutschen Arbeitskreises für Stadtgeschichtsforschung Bd. 29.) Ostfildern 2004. 44−45. 5 Krusenstjern, B.: Schreibende Frauen i. m. 44−45.
