Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
GÉRA ELEONÓRA 267 következménye lehet, hogy például az itáliai eredetű budai kereskedődinasztiák asszonyai személyesen szinte soha nem keresték meg a tanácsot, hanem mindig akadt férfi, aki képviselte őket. Budáról azonban a német városokéhoz hasonló, részletekre kitérő dokumentumok nem maradtak az utókorra, ezért a városi aktákból összeszedett utalásokkal kell beérnünk. A molnár Berghofer például végakaratában arra kérte a feleségét, hogy a keresztény szellemiségű neveltetésen túlmenően taníttassa leányukat, amennyiben az kedvet érez hozzá. Ez azonban nem egyértelmű bizonyíték, az apa valamiféle szakmai tudásra is gondolhatott. Mivel a városi iskolába leányokat nem vettek fel, ők kizárólag magánúton szerezhették meg az alapvető ismereteket, ezért nem sokat tudunk sem a tanítókról, sem a tanulással eltöltött idő hosz száról. Veit Hirschel, a gazdag zsidó kereskedő volt az egyetlen, aki végrendeletében kikötötte, hogy a második feleségétől született, kilencéves Hanerle (Joanna) leánya folytassa tanulmányait a helyi zsidó közösség iskolájának tanítójánál. 6 A rendelkezésünkre álló adatmorzsák azonban nem árulják el, milyen szintű műveltséget szerezhettek ezek a magánúton tanuló leányok; bizonyára nem olyat, mint a fivéreik. Az arisztokrata nők írástudása is sokszor jelentősen különbözött a férfi családtagokétól. A bécsi udvari körökben mozgó Johanna Theresia Harrach grófnő hosszú éveken keresztül levélben naponta írt feljegyzéseket az aznapi eseményekről spanyol nagykövetként távollévő férjének. A férj magánlevelei kancelláriai fordulataikkal, választékosságukkal és igényes nyelvezetükkel a művelt hivatalnok modorát tükrözik. A feleség írásban egyértelműen a beszélt nyelvet követte, s házastársától eltérően a bécsi dialektust használta. A Linzben élt patrícius feleség, Eva Maria Peisser a 17. század második felében a férjével közösen vezette a családi krónikát, de a hozzá kötődő bejegyzéseket nem nehéz azonosítani, mivel ő is a beszélt nyelvet követve, a helyi dialektus fordulatainak megfelelő szavakkal rögzítette az eseményeket.7 Arra, hogy írásoktatóik valójában mennyit taníthat tak a budai leányoknak, kizárólag a nők után maradt, sajátkezű dokumentumok alapján lehet(ne) következtetni. Az esetek jelentős részében azonban nehéz megállapítani, hogy a szöveg lejegyzőjének és aláírójának a személye azonos volt-e. Franz Ignaz Bösinger polgármester nejét például olyan asszonyként mutatják be a kortársak vallomásai, mint aki a családi számadásokat vezeti, nyugtákat állít ki, vagyis a korabeli fogalmak szerint a tanult, ügyintézésben jártas nők kis csoportjába sorolták. 6 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) IV.1002.y. Buda Város Tanácsának iratai, Végrendeletek (a továbbiakban: IV.1002.y.) A I. Nr. 1809.; BFL IV.1019.b. Buda Város Törvényszékének iratai, Törvényszéki iratok (a továbbiakban: IV.1019.b.) Nr. 12. 7 Susanne C. Pils: Schreiben aus der Stadt. Die Tagzettel der Johanna Theresia Gräfin Harrach an ihren Mann Ferdinand Bonaventura Graf Harrach 1665 und 1676/77. In: Frauen in der Stadt i. m. 95.; Krusenstjern, B.: Schreibende Frauen i. m. 50.
