Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
265 Géra Eleonóra BUDAI NŐK A HATÓSÁGOK ELŐTT A 18. SZÁZAD ELEJÉN Az elmúlt két évtizedben aktuális vizsgálódási terep a kommunikáció története, ennek nemspecifikus vonatkozásaival. Német nyelvterületen a kutatók először a nők által írott dokumentumok és a női műveltség problematikájára koncentráltak, majd a szóbeli kommunikációban való részvételükre utaló források elemzése került előtérbe. A női kommunikáció vizsgálata iránti érdeklődés megélénkülésében fontos szerepet játszott az is, hogy az egyes városok történetének női szemszögből való bemutatását kitűző programok résztvevői szembesültek a ténnyel: a nőkről szóló, de különösen az általuk írt dokumentumokból aligha lehetne megírni egy város történetét.1 A nemek szerepének félreértelmezéséhez vezethet, ha nem ismerjük a források keletkezésének legalább általános körülményeit – például kik voltak az írástudók, kik fordulhattak hozzájuk, mennyibe kerültek a szolgáltatásaik – és a korabeli hivatali ügyintézés alapvető szabályait, beleértve, hogy bizonyos élethelyzetekben milyen érvelést, hangvételt vártak el a kérvényezőktől. 2 E tanulmány szerzője 18. századi budai példák alapján bővebb magyarázatot kíván adni arra a kérdésre, miért találkozunk a városi dokumentumokban jóval ritkábban a nőkkel, mint férfi kortársaikkal. Az okok egyike valóban az a sokszor megfogalmazott tény, hogy a nőket többnyire a férfi családfő képviselte a külvilág felé, de vajon milyen élethelyzetekben és milyen módon keresték fel nők a hatóságokat? Miután a 18. században élt budai lakosok életét kizárólag közigazgatási jellegű források alapján lehet vizsgálni – családi anyag vagy egodokumentum ugyanis a század első feléből nem maradt fenn –, a konkrét példák sorát e hatósági dokumentumok szolgáltatják. Ezek ismertetése előtt azonban fontosnak tartom tisztázni, milyen műveltséggel bírt az a városi nő, akinek megadatott egyáltalán a betűvetés és a számolás elsajátításának bizonyos szintű lehetősége, illetve ez a tudás mire tette őt képessé. A leányok és a betűvetés tudománya Az írás-olvasás, számolás alapjainak elsajátítását az átlagos vagyoni háttérrel rendelkező polgárok sem mindig igyekeztek biztosítani leányaik számára. Annak ellenére 1 Heinz Schilling – Stefan Ehrenpreis: Die Stadt in der Frühen Neuzeit . (Enzyklopädie Deutscher Geschichte Bd. 24.) 3. bővített kiadás. Berlin–Boston 2015. 118. 2 Inken Schmidt-Voges: Das Haus in der Vormoderne. In: Das Haus in der Geschichte Europas. Hrsg. Joachim Eibach – Inken Schmidt-Voges. Berlin–Boston 2015. 12.; Schilling, H. – Ehrenpreis, S.: Die Stadt i. m. 111. századok 153. (2019) 2. szám
