Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Várkonyi Gábor: Házasság és nyilvánosság a 17. századi Magyarországon – a társadalmi tér vizsgálata
VÁRKONYI GÁBOR 261 A társadalmi tér a kommunikáció során a nyelv használatával, annak mind grammatikai, mind szimbolikus, elvont kifejezési eszközeinek alkalmazásával jön létre, ezért még a költészet eszközei is a társadalmi tér létrehozásában, „termelésében” játszanak szerepet. 34 Gyöngyösi Istvánnak a korszak jelentősebb házasságairól – (Széchy Mária és Wesselényi Ferenc, Lónyai Anna és Kemény János, Zrínyi Ilona és Thököly Imre) ‒ írt elbeszélő költeményei a házasságok létrejöttének körülményeit állítják a művek középpontjába, éppen ezért vesznek részt az arisztokrácia saját tereinek és térhasználatának a létrehozásában. Egy adott társadalom által létrehozott tér számos, a társadalom rétegződését, struktúráját leképező terek hálózatából áll. A házassági tér ezek egyike, amely éppen a társadalmak egyik legősibb szervező egységét, a házasságot foglalja keretbe. Gyöngyösi elbeszélő költeményei azért is különlegesek, mert sikeresen tüntetik el a határvonalat a magánélet és közélet, a családi és a nyilvános szféra között. Munkáiban a legnagyobb nyilvánosságot a magánélet legintimebb területe, a szerelem kapja. 35 Gyöngyösi a költeményeiben bátran ír a szerelemről, annak hatalmáról, míg II. Rákóczi Györgynek Báthory Zsófia iránti szerelméről Szalárdi János, Kemény János és a már korábban idézett családi levelek szólnak; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságát II. Rákóczi Ferenc és az utókor történetírói is a szerelemmel magyarázták. Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy a kora újkori magyar társadalom számára a szerelem a nyilvánosságban, a publikus térben teljesen elfogadott volt. Nyíltan lehetett róla beszélni, következmények nélkül lehetett bevallani, a társadalom már-már a modernitás érzelemkultúrájával rendelkezve tolerálta a szerelmesek cselekedeteit. Ez azonban nem igaz. A valóságban a szerelem nem tartozott a megtűrt társadalmi viselkedésformák közé. Jankovics József és Kőszeghy Péter 17. századi periratokkal bizonyítják, hogy szerelmes levelek írása, olvasása, egyáltalán birtoklása az erkölcsöt sértő tevékenységek közé tartozott, és bírósági eljárás során a főbb vádpontok közé illesztették.36 Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kora újkor társadalma nem ismerte volna a szerelmet. Ismerte, de mindent megtett, 34 Uo. 136. 35 Lónyai Anna és Kemény János házasságáról lásd Gyöngyösi István: Porábúl megéledett Főnix avagy Kemény János emlékezete. S. a. r. Jankovics József – Nyerges Judit. (Régi Magyar Könyvtár. Források 10.). Bp. 1999. Gyöngyösi István költészetéről bővebben lásd Uő: Márssal társolkodó i. m.; Uő: Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága i. m.; Uő: Rózsakoszorú. Jegyz., utószó. Jankovics József. (Régi Magyar Könyvtár. Források 12.) Bp. 2002.; Uő: Csalárd Cupidó – Proserpina elragadtatása – Cuma városában építtetett Dédalus temploma – Héroida. Fordítások. S. a. r. Jankovics József – Nyerges Judit. (Régi Magyar Könyvtár. Források 13.) Bp. 2003.; Jankovics József: Ex Occidente ... A 17. századi magyar irodalom európai kapcsolatai. Tanulmányok. (Régi Magyar Könyvtár. Tanulmányok 3.) Bp. 1999.; Gyöngyösi István levelei és iratai. Szerk. Jankovics József – Nyerges Judit – Tusor Péter. (Régi Magyar Könyvtár. Források 15.) Bp. 2017. 36 Jankovics József – Kőszeghy Péter: Szeretők és házastársak. Misszilisek a szerelemről – esettanulmányok. Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica, Tomus XXI. Fasc. 2. (2017) 188–213.
