Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
A BRIT KÜLPOLITIKA ÚTJA AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG FELBOMLASZTÁSÁHOZ 26 1918. február 18-án a brit kabinet megbízta a híres sajtómágnást, Lord Northcliffe-et (a Times tulajdonosát, aki a külpolitikában Steedre hallgatott), hogy hozzon létre egy új szervezetet az ellenséges országok elleni propaganda megszervezésére és irányítására. A Propagandaminisztérium (Department of Propaganda in Enemy Countries nevű testület) Lord Crewe kis palotájában működött. Ausztria– Magyarországgal foglalkozó részlege élére Steed-et és Seton-Watsont állította az emberek befolyásolásához jól értő sajtócézár.68 A Központi Hatalmak sajtója már korábban is a háborús uszítás fő felelősének tartotta Northcliffe-et,69 kormány zati funkcióját pedig az ellenség veszedelmes fegyverének tekintette.70 Ezzel egy idejűleg a Hírszerző Hivatalt is megerősítették és Politikai Hírszerző Főosztály (Political Intelligence Department) néven a Külügyminisztériumhoz csatolták. 71 Ausztria–Magyarország nemzeti alapon történő felosztásának hívei most már több csatornán, megerősödött politikai hátszél birtokában tudtak tevékenykedni. Northcliffe nem tétlenkedett, Seton-Watson és Steed javaslatára és az ő megfogalmazásukban február 24-én Balfour útján a Kabinet elé terjesztett memorandumban fejtette ki egy Ausztria–Magyarországgal szemben lehetséges új politika körvonalait. Minthogy a különbékére törekvés politikája eredménytelen volt, nem marad más lehetőség, mint „megtörni Ausztria–Magyarország, az ellenséges államok leggyöngébb láncszeme hatalmát minden németellenes és szövetségesbarát nép és tendencia támogatásával és bátorításával”.72 Megnyugtatásul azonban a javaslatban az is szerepelt, hogy a végső cél a közép-európai nem-német kis államok konföderációja.73 A tanácsadói által is óvatosságra intett külügyminiszter azt javasolta, hogy a kormány egyelőre csak a propaganda szintjén fogadja el az új politikát, a későbbi fejleményektől téve függővé, hogy „erőfeszítéseink végső célja az ausztriai birodalom teljes felbomlása lesz-e, vagy csupán a német befolyás kiküszöbölése, a Habsburg-uralom meghagyásával”.74 Ezzel magyarázható a Háborús Kabinet március 5-ei döntése, amely kifejezetten megtiltotta, hogy a röplapokon teljes függetlenséget ígérjenek Ausztria–Magyarország népeinek, hiszen 68 A propagandahivatal működésének meglepően hiteles krónikája Sir Campbell Stuart: Secrets of Crewe House. The Story of a Famous Campaign. London 1920. Vö. Henry Wickham Steed: Through Thirty Years. A Personal Narrative I–II. London–New York 1924. II. 185–206. és Mark Cornwall: The Undermining of Austria–Hungary: The Battle for Hearts and Minds. London 2000. 69 Klestenitz Tibor: A nagy háború propagandája és a magyar sajtó. In Medias Res 4. (2015) 392–410. 70 Cornwall, M.: Undermining Ausztria–Hungary i. m. 174. 71 Seton-Watson, H. and C.: New Europe i. m. 252–254., 259–261. Az új intézmény személyeire és vele kapcsolatos belső vitákra lásd Rothwell, H. V.: British War Aims i. m. 206–210. 72 Steed, H. W.: Thirty Years i. m. 187–189.; Seton-Watson, H. and C.: New Europe i. m. 260., 271. 73 Lord Northcliffe levele Balfourhoz, 1918. febr. 24. Drummond feljegyzése alapján Balfour válasza, 1918. febr. 26. Northcliffe viszontválasza, 1918. febr. 27. Public Record Office, CAB 24/43. GT 3762. 74 Uo.; Seton-Watson, H. and C.: New Europe i. m. 259–260.
