Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Várkonyi Gábor: Házasság és nyilvánosság a 17. századi Magyarországon – a társadalmi tér vizsgálata
HÁZASSÁG ÉS NYILVÁNOSSÁG A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON – A TÁRSADALMI TÉR VIZSGÁLATA 254 aziránt az religióra nézni.”10 Vajon Kemény János a valós szerelemre emlékezett, vagy pedig a fejedelmi család nyilvánosság számára szóló magyarázatára, hogy miért is kell elvennie református vallású fejedelemnek egy katolikus lányt? Kézenfekvő magyarázatnak látszik, hogy a szerelem hangsúlyozása a felekezeti különbség okozta politikai bonyodalmak leplezésére szolgált. Ha a korszak néhány ismertebb házasságát – Esterházy Miklós és Nyáry Krisztina, Rákóczi Erzsébet és Erdődy György, Bethlen Miklós és Kun Ilona, Wesselényi Ferenc és első felesége, Bosnyák Judit, majd második felesége, Széchy Mária vagy éppen Esterházy Pál és első felesége, Esterházy Orsolya, majd második felesége, Thököly Éva frigyét – megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy minden esetben érdekházasságok köttettek, amelyek a jegyesség és végül a házasság hosszú évei alatt – szerencsés esetben – egymást megbecsülő, igazi szereteten alapuló kapcsolattá formálódtak a feleség és a férj között. Nem volt ez másként az előző, 16. századi arisztokrata házasságok során sem. Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya példaértékűnek tartott egybekelése mögött is komoly vagyoni érdekek húzódtak meg, ahogy Batthyány Ferenc is hasonlóan racionális megfontolások alapján vette feleségül Lobkovitz-Poppel Évát. Sem a kortárs, sem a későbbi értékelések során nem szokás Nádasdy Tamás vagy Batthyány Ferenc „módfelett való” szerelméről beszélni, pedig az ő esetükben még azt is tudjuk, hogy a jegyesség alatt milyen kedveskedésekkel udvaroltak mátkáiknak. Batthyány Ferenc például Balassi Bálint verseivel. A korszak házasságai családi megállapodások eredményeként jöttek létre. Szerelmi házasságok, ha egyáltalán köttettek, inkább a botránykrónikák szintjén, a gyermeki ellenszegülés példáiként forogtak közszájon. Az is meggondolandó, hogy II. Rákóczi György szerelméről mindig külső, a fejedelmi családból származó, mégis kívülálló források tudósítanak. Nem ismerünk olyan írást, levelet, feljegyzést, amely Báthory Zsófiától vagy II. Rákóczi Györgytől származna, és az eljegyzés körülményeiről tájékoztatna. Egyáltalán nem ismerjük a házasságra készülő két fiatal érzelmeit vagy gondolatait sem. A fejedelem levele és Kemény János emlékezetből papírra vetett sorai között érdekes hasonlóságot fedezhetünk föl. Mind a két említésben a szerelem a felekezeti különbség okozta feszültség tompítását szolgálja: „bolond, s rend felett való” szerelemről ír az apa. „Szeretettől meggyőzetett”, emlékezik Kemény János. Mindemellett Kemény nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy II. Rákóczi Györggyel elvetették az „igen pápista” Báthory kisasszonyt. A fejedelem, I. Rákóczi György a fiát érintő házassági stratégiáját kizárólag a dinasztiát építő fejedelmi család szempontjainak rendelte alá. Figyelembe vette a bel- és külpolitikai érdekeket, számolt a felekezeti viszonyokkal, illetve családja gazdasági érdekeivel, ami a birtokok növekedését jelentette elsősorban. 10 Kemény János önéletírása. A szöveget gondozta, jegyz. V. Windisch Éva. Bp. 1986. 282.
